KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/december
• Kovács András Bálint: Európa és Amerika között Wim Wenders Amerika-mitológiája; Párizs, Texas
• Klaniczay Gábor: Különös idegenség kerestetik Florida, a Paradicsom
• Zsugán István: A negyven-ötven kilós csomag beszélgetés Makk Károllyal
• Darvas Iván: Születésnapra
• Jelenits István: Múzeum, forgatókönyv-vázlat
• Pilinszky János: Múzeum Forgatókönyv-vázlat
• Koltai Ágnes: Boldogtalan zene Városbújócska
• Takács Ferenc: Szertartás és irónia Roman Polanski portréjához
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Bajor noteszlapok München
• Koltai Ágnes: Filmpohár Giffoni
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A mi családunk
• Bérczes László: Gyermekrablás a Palánk utcában
• Báron György: Szédülés
• Mátyás Péter: Az elefántember
• Zalán Vince: Nővérkék
• Vida János: A megkínzott ember mosolya
• Baló Júlia: Break
• Tóth Péter Pál: A tűz háborúja
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Az utolsó pillanatban Kortársak József Attiláról
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Kísérlet kísérletekkel A Balázs Béla Stúdió kiadványáról
POSTA
• Schlett István: Ezért távoztam
KRÓNIKA
• Antal István: Szabó-Sipos Tamás (1937–1985)

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fiúk az életemből

Hungler Tímea

 

Bármennyire is sokat sejtető a cím, a zaftos történetek híveit óva intem: a fiúk nem egy fehérmájú nőszemély memoárjának szereplői, hanem egy család jobb sorsra érdemes hímjei: nagypapa, fiú és férj, akiket a női főszereplő (Drew Barrymore) szemszögéből láttat a mozi.

A „based on true story” kategóriájába sorolható opus középpontjában egy harcos-karcos fiatalasszony áll, aki bár mindig írói álmokat dédelgetett, és patinás amerikai egyetemek falai közé vágyott, tinédzserként megesve kénytelen-kelletlen enged a családi nyomásnak, és a második műszakotfőállásként választja, anya lesz és feleség. Drew Barrymore számára igazi színészi trouvaille lehetőségét kínálja fel a film, amellyel azonban, talán beteges hiúságának, esetleg egy sztrájkoló sminkmesternek köszönhetően, nem képes élni. Eljátszhatná ugyan magát 16, 26, 36 és 46 évesen, 16 évesen azonban úgy néz ki, mint aki 36, 46 évesen, mint, aki 26, váratlan fordulat (!) 36 évesen viszont nem tűnik 16-nak…

Ennek következtében számomra fél keserves órába telt, amíg ráébredtem, hogy a nyitó képsorokon nem a kedvesével látom a havas tájon autókázni szerelmi civódásaik közepette, hanem férfivá érett fiával, akivel éppen csonka családi látogatásra indul a lezüllött ex-férjhez és apához. A hősnő élettörténetéből az USA-ban hatalmas bestseller lett – a vietnámi háborút megszenvedett, a házi tűzhelyben marihuánát szárító, és a szüzességét az autók hátsó ülésén elvesztő generáció önmagára ismert az édesbús sztoriban, mely eltekintve attól, hogy a realizmussal kacérkodik, mégsem más, mint egy klasszikus hollywoodi karriertörténet, a self-made (wo)man könyveladási listák élén végződő, rögös (élet)útjának elbeszélése.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3840