KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/december
• Kovács András Bálint: Európa és Amerika között Wim Wenders Amerika-mitológiája; Párizs, Texas
• Klaniczay Gábor: Különös idegenség kerestetik Florida, a Paradicsom
• Zsugán István: A negyven-ötven kilós csomag beszélgetés Makk Károllyal
• Darvas Iván: Születésnapra
• Jelenits István: Múzeum, forgatókönyv-vázlat
• Pilinszky János: Múzeum Forgatókönyv-vázlat
• Koltai Ágnes: Boldogtalan zene Városbújócska
• Takács Ferenc: Szertartás és irónia Roman Polanski portréjához
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Bajor noteszlapok München
• Koltai Ágnes: Filmpohár Giffoni
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A mi családunk
• Bérczes László: Gyermekrablás a Palánk utcában
• Báron György: Szédülés
• Mátyás Péter: Az elefántember
• Zalán Vince: Nővérkék
• Vida János: A megkínzott ember mosolya
• Baló Júlia: Break
• Tóth Péter Pál: A tűz háborúja
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Az utolsó pillanatban Kortársak József Attiláról
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Kísérlet kísérletekkel A Balázs Béla Stúdió kiadványáról
POSTA
• Schlett István: Ezért távoztam
KRÓNIKA
• Antal István: Szabó-Sipos Tamás (1937–1985)

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lavardin felügyelő

Tamás Amaryllis

Az újhullámos rendezőből az évek során a francia bűnügyi filmek mesterévé lett Claude Chabrol e filmje a jómódú semmittevők világába vezet. Abban a különös élményben lehet részünk – fantáziátlan Derrickek, jópofáskodó Starskyk és nőbolondító Hutchok után, eltelve a sorozatkrimik együgyű nyomozóival –, hogy e bűnügyi történet (nem krimi!) legtitokzatosabb figurája épp Lavardin felügyelő. Miközben lassan úgy érezzük, hogy nyomozás közben a bűnös és áldozat egyazon kategóriába sorolódik, egyre inkább nő szimpátiánk a bizarr humorú Lavardin iránt. Lavardin személyisége, taktikája, ahogy bűnöst áldozatnak, áldozatot bűnösnek nyilvánít, segít visszaszerezni a felháborodás képességét egy olyan helyzetben és korban, amelyben már kialakult egyfajta megértés, társadalmi tolerancia a korrupcióval, a morális gátlástalanság lovagjaival, a büntetlen bűnösökkel szemben.

Lavardin ellentmondásos egyéniség. Módszerei közé tartozik a zsarolás, a bizonyítékok meghamisítása, de elvei – habár nem nélkülöznek némi cinizmust sem – becsületesek. Tudja, hogy sem a jogi paragrafusok mögé bújt „igazság”, sem a moralizálástól tartózkodó jogszolgáltatás nem menlevél annak, aki a humánus tartalmat, a méltóság megmaradt töredékeit még értéknek hiszi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5143