KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/december
• Kovács András Bálint: Európa és Amerika között Wim Wenders Amerika-mitológiája; Párizs, Texas
• Klaniczay Gábor: Különös idegenség kerestetik Florida, a Paradicsom
• Zsugán István: A negyven-ötven kilós csomag beszélgetés Makk Károllyal
• Darvas Iván: Születésnapra
• Jelenits István: Múzeum, forgatókönyv-vázlat
• Pilinszky János: Múzeum Forgatókönyv-vázlat
• Koltai Ágnes: Boldogtalan zene Városbújócska
• Takács Ferenc: Szertartás és irónia Roman Polanski portréjához
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Bajor noteszlapok München
• Koltai Ágnes: Filmpohár Giffoni
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A mi családunk
• Bérczes László: Gyermekrablás a Palánk utcában
• Báron György: Szédülés
• Mátyás Péter: Az elefántember
• Zalán Vince: Nővérkék
• Vida János: A megkínzott ember mosolya
• Baló Júlia: Break
• Tóth Péter Pál: A tűz háborúja
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Az utolsó pillanatban Kortársak József Attiláról
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Kísérlet kísérletekkel A Balázs Béla Stúdió kiadványáról
POSTA
• Schlett István: Ezért távoztam
KRÓNIKA
• Antal István: Szabó-Sipos Tamás (1937–1985)

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zsákutca

Hollós László

 

Jan Sztrejcs, az egyik legismertebb lett rendező művében részletesen elemezhetném a túlbonyolított elbeszélésmódot, az ügyetlenül felépített, érzelgős és hihetetlen jeleneteket, a rengeteg közhelyet, a kezdetleges operatőri munkát, de minden bírálatnál többet mond maga a történet.

Egy Rigában élő fiatal házaspár luxuskocsiján hazatér luxuslakásába. A feleség könnyes monológjából megtudjuk, hogy csak élete kockáztatásával szülhetne gyereket. Aztán az eddig gyermekért sóvárgó mérnök-férjet látjuk; amint éppen egy négy év körüli fiúcskát fürdet. Értetlenül pillantunk szomszédunkra: hogyan, hát ez az ő gyerekük, vagy talán örökbe fogadták? Ismét feltűnik a feleség, és eszelősen követni kezd egy kisfiával kétségbeesetten menekülő nőt. Teljes a zűrzavar. A rendező is érezheti ezt, mert lassan felhagy a különböző idősíkok keverésével, fényt derít a rejtelmekre.

Hősnőnk korábban valóban szült egy gyermeket, ám „félreértések” következtében azt hitte: csecsemője meghalt. Mi sem természetesebb hát, titokban gyorsan örökbe fogadott egy másikat. Pár nap múlva aztán kiderült, ismét tévedés történt, gyereke mégis él. Az asszony kétségbeesett (?), nem merte (?) bevallani férjének a „csalást”, és – igaz, hosszú vívódás után – inkább lemondott (!) saját fiáról.

Ennek a műnek az eredeti címe Emlékezni vagy elfelejteni. A filmre nézve a válasz egyértelmű. Elfelejteni. Amilyen gyorsan csak lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6842