KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/december
• Kovács András Bálint: Európa és Amerika között Wim Wenders Amerika-mitológiája; Párizs, Texas
• Klaniczay Gábor: Különös idegenség kerestetik Florida, a Paradicsom
• Zsugán István: A negyven-ötven kilós csomag beszélgetés Makk Károllyal
• Darvas Iván: Születésnapra
• Jelenits István: Múzeum, forgatókönyv-vázlat
• Pilinszky János: Múzeum Forgatókönyv-vázlat
• Koltai Ágnes: Boldogtalan zene Városbújócska
• Takács Ferenc: Szertartás és irónia Roman Polanski portréjához
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Bajor noteszlapok München
• Koltai Ágnes: Filmpohár Giffoni
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A mi családunk
• Bérczes László: Gyermekrablás a Palánk utcában
• Báron György: Szédülés
• Mátyás Péter: Az elefántember
• Zalán Vince: Nővérkék
• Vida János: A megkínzott ember mosolya
• Baló Júlia: Break
• Tóth Péter Pál: A tűz háborúja
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Az utolsó pillanatban Kortársak József Attiláról
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Kísérlet kísérletekkel A Balázs Béla Stúdió kiadványáról
POSTA
• Schlett István: Ezért távoztam
KRÓNIKA
• Antal István: Szabó-Sipos Tamás (1937–1985)

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éretlenek

Gáti Péter

 

Bizonyos életkorban az emberek már nosztalgikusán emlékeznek ifjúságukra. Az iskolában diákként eltöltött évek – hála irányítható memóriánknak – általában a jó hecceket, az első flörtöket, a tanárpukkasztó megnyilvánulások krónikáját juttatják az eszünkbe. Ott és akkor bármi megtörténhetett. Természetesen nem ez a teljes igazság, de olyan jó elhitetni magunkkal, hogy ilyen egyszerű volt minden.

Szinte szóról szóra erre a gondolatmenetre épül Claude Zidi új filmje is. Vígjátékában egy elit magángimnázium tanulói gyürkőznek neki, ki tudja hányadszor az érettséginek. Fergeteges iramban követik egymást a „poénok”, mígnem egyszerre megunja a néző a majdnem egyforma szituációkliséket. Pedig micsoda arzenállal hadakozik a rendező! Van itt szex és modern technikán alapuló diákcsíny, pofozó oktatógép és tanév közben megesett osztálytársnő. Csak éppen a kidolgozott jellem- és helyzetkomikumot keressük hiába. Öncélú ez a spontánnak álcázott, valójában izzadságos humor-kavalkád. A rendező – érdeklődésünk ébrentartására – még bűnügyi betétet is kreál a történethez. Minden jó, ha a vége jó: a tízéves érettségi találkozón már mint komoly úriemberekkel és úrinőkkel találkozhatunk az egykori maturandusokkal.

Habkönnyű nyári vígjátéknak szokták az ilyen filmet nevezni. A kissé állott és romlott hab azonban mindig megfekszi a gyomrunkat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7133