KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/december
• Kovács András Bálint: Európa és Amerika között Wim Wenders Amerika-mitológiája; Párizs, Texas
• Klaniczay Gábor: Különös idegenség kerestetik Florida, a Paradicsom
• Zsugán István: A negyven-ötven kilós csomag beszélgetés Makk Károllyal
• Darvas Iván: Születésnapra
• Jelenits István: Múzeum, forgatókönyv-vázlat
• Pilinszky János: Múzeum Forgatókönyv-vázlat
• Koltai Ágnes: Boldogtalan zene Városbújócska
• Takács Ferenc: Szertartás és irónia Roman Polanski portréjához
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Bajor noteszlapok München
• Koltai Ágnes: Filmpohár Giffoni
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A mi családunk
• Bérczes László: Gyermekrablás a Palánk utcában
• Báron György: Szédülés
• Mátyás Péter: Az elefántember
• Zalán Vince: Nővérkék
• Vida János: A megkínzott ember mosolya
• Baló Júlia: Break
• Tóth Péter Pál: A tűz háborúja
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Az utolsó pillanatban Kortársak József Attiláról
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Kísérlet kísérletekkel A Balázs Béla Stúdió kiadványáról
POSTA
• Schlett István: Ezért távoztam
KRÓNIKA
• Antal István: Szabó-Sipos Tamás (1937–1985)

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fekete folyó

Csala Károly

Idestova két éve láthatták már néhányan ezt a filmet Budapesten – akik a Kubai Filmnapok alkalmából beültek a Tanács mozi nézőterére. Az akkori választékból kimagaslott Manuel Pérez műve.

Nem közismert dolgokról beszél ez a film, tudni kell hozzá a közelmúlt kubai történelméből legalább annyit, hogy a forradalom győzelme után Escambray tartományban a korábban Fidel Castro oldalán harcoló gerillaosztagok egy része tovább folytatta a fegyveres ellenállást – a forradalmi népi hatalom ellen. Erről jó pár évig maguk a kubaiak sem sokat beszéltek, különösképpen nem a filmművészetük. Mi volt az oka a partizánok pálfordulásának, annak, hogy népi ellenállókból lassacskán a Miamiba szökött ellenforradalmárok – korábbi ellenfeleik – ügynökségévé váltak? A földkérdés. A nagybirtokokon szervezett állami gazdaságok és a kisbirtokok szövetkezetesítése, ami ezeket a javarészt nincstelen vagy kisbirtokos parasztokat a nálunk is ismert válaszút elé állította: magántulajdon vagy közös gazdaság.

Ezt a hátteret ismerve talán nem szűkül le szemünkben a Fekete folyó (a filmben egy majorság neve) históriája két férfi évekig húzódó párviadalává, aminek felületes nézetben látszhatik. A két főszereplőt ugyanis – a Sergio Corrieri alakította Tirsót és a chileiből kubai színésszé lett Nelson Villagra játszotta Chanót – még a forradalom előtti események állították szembe egymással.

Hosszú, de izgalmakban bővelkedő film ez, két nagyszerű színésszel, átlagon felüli operatőri teljesítménnyel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7703