KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/december
• Kovács András Bálint: Európa és Amerika között Wim Wenders Amerika-mitológiája; Párizs, Texas
• Klaniczay Gábor: Különös idegenség kerestetik Florida, a Paradicsom
• Zsugán István: A negyven-ötven kilós csomag beszélgetés Makk Károllyal
• Darvas Iván: Születésnapra
• Jelenits István: Múzeum, forgatókönyv-vázlat
• Pilinszky János: Múzeum Forgatókönyv-vázlat
• Koltai Ágnes: Boldogtalan zene Városbújócska
• Takács Ferenc: Szertartás és irónia Roman Polanski portréjához
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Bajor noteszlapok München
• Koltai Ágnes: Filmpohár Giffoni
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A mi családunk
• Bérczes László: Gyermekrablás a Palánk utcában
• Báron György: Szédülés
• Mátyás Péter: Az elefántember
• Zalán Vince: Nővérkék
• Vida János: A megkínzott ember mosolya
• Baló Júlia: Break
• Tóth Péter Pál: A tűz háborúja
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Az utolsó pillanatban Kortársak József Attiláról
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Kísérlet kísérletekkel A Balázs Béla Stúdió kiadványáról
POSTA
• Schlett István: Ezért távoztam
KRÓNIKA
• Antal István: Szabó-Sipos Tamás (1937–1985)

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Whisky

Turcsányi Sándor

 

Miért, hogy a moziban még véletlenül sem Skócia vagy Amerika jut eszünkbe a whiskyről, hanem Kelet-Európa? Ezúttal, úgy tűnt, mellétrafáltunk, hiszen Uruguay jó messze esik innen. Pedig közelebb van, mint gondolnánk. Már a főcím alatt otthon érezzük magunkat, miénk az utca, az öreg, köhögő autó, a zenét mintha Víg Mihály szerezte volna, a képeket Tarr Béla.

Hovatovább ritkaságszámba megy, ha felnőttek a főszereplők, idős hősöket választani már-már perverzió. A két dél-amerikai – állítólag ifjú titán – rendező mégis ezt tette.

A bő hatvanas Jacobo Koller egy özönvízelőtti zokniüzem tulajdonosa Montevideóban, az ötvenes Marta a hű alkalmazott: titkárnő, művezető egyszemélyben. Az évtizedes (vagy inkább fél évszázados) rutint Jacobo anyjának halála töri meg; a sírkő avatásra megjön a rég nem látott öcs Brazíliából. A magányos ördög Jacobo megkéri Martát, hogy a látszat kedvéért játssza el a feleség szerepét. Herman, a fivér szintén zokniban utazik, csak ő korszerű olasz gépsorokkal, továbbá igazi feleséggel és gyerekekkel is rendelkezik. Nem kell hozzá sok idő, hogy gyanút fogjon: a bátynak nagyon nincs rendben a szénája.

Elfelejtettem mondani, hogy Kollerék zsidók, amire előbb apróbb, később határozott jelek utalnak, és amikor Herman elmeséli Martának a kedvenc zsidó viccemet (ami úgy kezdődik, hogy haldoklik az öreg Kohn és az a poén, hogy akkor ki van a boltban?), már az sem kérdés, honnan emigráltak Dél-Amerikába.

Marta pazarul játssza a szerepét, elég megszabadulnia a munkaköpenytől és a hullámcsattól, máris szárnyakat kap. Jacobo nehezebb eset, de többször is lelepleződő játékszenvedélye azt sejteti, hogy talán mégsem reménytelen. A temetés után hármasban elutaznak a tengerhez. Jacobo az öccsétől kapott pénzt megteszi ruletten, nyer egy kisebb vagyont és Herman távozása után bőséges gázsival honorálja Marta fellépését. A következő reggel Marta nem jelenik meg a munkahelyén. Nem emlékszem, mikor láttam utoljára ilyen szép nyitott véget. Marta mondén életet kezd a pénzből? Előbb-utóbb visszamegy dolgozni? Hiánya megadja Jacobónak a kezdő lökést? Megannyi izgalmas lehetőség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8436