KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Alkonytájt

Nagy V. Gergő

Near Dark – amerikai, 1987. Rendezte: Kathryn Bigelow. Szereplők: Adrian Pastar, Jenny Wright, Lance Henriksen. Forgalmazó: Corner Film. 94 perc.

Jóllehet a vámpírok közül a filmtörténet során főképp a magányos és arisztokratikus példányok váltak emblematikussá, a nyolcvanas évtized második felében – alkalmasint az eldurvult fiatal szubkultúrákra reflektálva – inkább csoportban működő banditaként tűntek föl a vásznakon. Az Elveszett fiúk és az Alkonytájt törvényen kívüli közösségekben élő vérszívókat léptetett a színre, akik örökké tartó éjszakai bandázásra csábítják a reagani Amerika egészséges gyermekeit.

A neokonzervatív értékekre fittyet hányó – és ekképpen némi ellenkulturális sármmal bíró – vámpír-vandálok vadnyugati útonállóként dézsmálják Oklahoma lakóit az Alkonytájtban. A korábban az avantgárd vonzáskörében működő Kathryn Bigelow második mozija a western és a horror zsánerét házasítja, ám bizarr műfajkevercse nem hódol a korban dívó ironikus szemléletnek, inkább üdvös komolysággal gondolja újra a vámpírmítoszt. Tisztességes farmerfiúként dolgozó főhőse egy átutazóban lévő leánytól követeli ki a fertőző csókot az első találkán, hogy aztán annak barátai között megismerkedjen a vámpírlét örömeivel (mint a féktelen éjjeli vadászatok) és fájdalmaival (a rettegést hozó napfény) – míg végül választania kell otthonhagyott csonka családja és újdonatúj famíliája között. A vérségi kötelékek súlyáról szóló történethez – melyet Bigelow mellett Az országút fantomjáról nevezetes Eric Red jegyez – a napperzselte síkság fenyegető képei és a Tangerine Dream hipnotikus zenéje adja a kulisszát. Az Alkonytájt egyszerre szól egy szépséges szerelemről és a felnőtté válásról, ugyanakkor elsősorban az elcsatangolt fiatalokra leselkedő veszélyekre hívja fel a figyelmet. Ám a kéjjel gyilkoló, elvadult vámpírcsalád vagány tombolása – kivált az elsőrangú színészek jutalomjátékának köszönhetően – mégis inkább vonzó, mint elrettentő.

Extrák: audiókommentár Kathryn Bigelow-val; werkfilm; kimaradt jelenetek Kathryn Bigelow kommentárjaival.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10018