KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fedőneve: Donnie Brasco

Turcsányi Sándor

 

Mindig az élet produkálja a legizgalmasabb dolgokat. Joe Pistone FBI ügynök jól beleépült a New-York-i maffiába, már majdnem családtag lett, mikor a főnökség lefújta az akciót.

S mert az élet a legizgalmasabb, ezért Mike Newell, a Négy esküvő, egy temetés rendezője a fent vázolt történetből roppant unalmas filmet készített Johnny Depp és Al Pacino szerencsétlenkedése köré. A mű egyébként a maffiamesék utcai ágából való, mintha egy Pileggi könyv alapján rendezte volna Scorsese. Talán ez a baj. Lehet, hogy a maffiózó otthon valóban mackófelsőben és atlétatrikóban nézi a tv-shoptól vásárolt Amerika élővilága című kazettákat, de ebből rendezzen filmet a magyar dokumentarista.

A mobster legyen olyan, mint Coppolánál, vagy mint korábbi idők fekete filmjeiben. Öltözzön úgy, ahogy a moziban látta, lőjön mint a bolondóra, és szólítsák minimum Don Tranezzinónak. Legyen Keresztapa vagy legalább ángy. Valami ilyesmi lebegett Mike Newell szeme előtt is, hiszen kínjában Keresztapa-idézetekkel rakta tele filmjét. Ilyet még nem láttam. Minden mondat, minden gesztus és számos szereplő is egyenes úton vezethető vissza a nagy műhöz. E szándék néha vicces formában valósul meg, ilyenkor lehet nevetni is. Ám mint örömforrás halványan buzog, húsz perc után unalmas, látta ő is, láttam én is, csak neki semmi sem jutott róla az eszébe.

Johnny Depp most jobb, mint Al Pacino, de ez nem volt és nem is lesz mindig így.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1670