KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kínzó mindennapok

Ádám Péter

 

Mielőtt a férfi elmegy hazulról, gondosan bezár ajtót, ablakot. Rosszat sejtünk. Azt hisszük, mániákus őrült tartja fogságban csinos és védtelen áldozatát. Pedig dehogy: a férfi, épp ellenkezőleg, a gyanútlan külvilágot óvja a nő (tulajdon felesége) vérszomjas vágyaitól.

Valamikor mindketten agykutatással foglalkoztak egy kutatólaboratóriumban, de – hogyan, hogyan nem – valami titokzatos kór fertőzte meg a feleségét. A tünet: fékezhetetlen nemi vágy, és szeretkezés közben a partner irgalmatlan szétmarcangolása. A kutatóprogramban egy amerikai orvos is részt vett, ő most nászutasként tér vissza fiatal feleségével Párizsba. Ez a történet másik szála.

Az amerikai kétségbeesetten próbál az időközben eltűnt két munkatárs, a francia orvos és felesége nyomára bukkanni. A franciának, persze, jó oka van, hogy töröltesse magát a nyilvántartásból: a kulcsra zárt házból ki-kiszökő imádott vámpírfeleség átlagosan egy kamionost fogyaszt hetente. (A hulla eltakarításáról a férj gondoskodik.) Közben kiderül: megkapta az amerikai is a titokzatos betegséget. Baljós felismerés, ha történetesen nászutas az ember...

A film kis költségvetéssel és jellegtelen helyszíneken forgatott minimáltörténet, néhány ötlettel és szándékosan semmitmondó dialógussal. A rendezőnő kínosan vigyáz, hogy a látvány ne sokkoljon: a kamera gyakran fényképezi testközelből az üzekedő párokat, és a véres jelenetek közben illedelmesen elsötétül a vetítővászon, csak jajveszékelést és halálhörgést hallani.

Utolsó kép: az amerikai orvos – aki a szálloda takarítónőjével ez egyszer engedett a gyilkos késztetésnek – a zuhany alatt már lemosta magáról a vért, amikor benyit a gyanakvó feleség. Az egészben az a legbosszantóbb, hogy a film pontosan ott ér véget, ahol az igazi izgalom végre elkezdődne...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2246