KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj

Kovács Marcell

 

Denevérzáporral indítani, pláne liftben, már fél siker, ha pedig az Alkonyattól pirkadatig folytatásáról van szó, szinte telitalálat. Az egyik áldozat lehet jól ismert szappanopera cica, a másik esetleg a kultikus Gonosz halottak széria rettenthetetlen zombivadásza. De legyen mindez csak beugratás, a filmben egy másik film, amit a főhős a tévében néz éppen, hogy utána kezdetét vehesse az igazi történet, a jól bevált.

Bankrablás, vámpírok, egy közepesen szellemes eszmecsere a pornófilmek dramaturgiájáról és a szigorú tekintetű Danny Trejo. Scott Spiegel tartja magát a hagyományokhoz, már amennyire az egyenesen videoforgalmazásra szánt produkció szerény költségvetése engedi. Az Intruder című olcsó áruházi vérfürdővel az effajta filmek kedvelői körében komoly rangot szerzett rendezőt a történetvezetés kevéssé érdekli, a ritmus meg, úgy tűnik, egyáltalán nem, viszont szívesen bíbelődik a komikumig vitt erőszakjelenetekkel. Otthonosan mozog a buta tévésorozatok és a B-kategóriás horrorfilmek világában, de nincs az a kifinomult rossz ízlés, ami egy újabb zuhanyozós Psycho-idézetre magyarázatul szolgálhat. Látványban a bájos barkácsmegoldások dominálnak. A szubjektív kamera kínálta mókás látószögek egy idő után már igen fárasztóak, de amikor a vámpír szájából kukucskálhatunk ki vagy egy tűzharcot a házfalon táncoló árnyékokkal mesélnek el nekünk, meg kell hagyni, jópofák.

Spiegel különben kedvelt figurája a Tarantino-életrajzok írásából élőknek, a legenda szerint ő vezette be az izgága videotékást Hollywood előszobájába. Hálából most filmezhetett kedvére, a csalódott Clooney-rajongók pedig legfeljebb faképnél hagyják a texasi vámpírokat. Pedig a harmadik rész a vadnyugaton játszódik, bizony ám.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2944