KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ász

Gáti Péter

Jó néhány évvel ezelőtt – dalénekesi pályafutása csúcsán – a behízelgő hangú slágergyárost, Adriano Celentanót felfedezték maguknak a „fehér telefonos” olasz filmvígjátékok ötletemberei. Zenés és dallamok nélküli kivitelben bárgyú történetek garmadája született ezután Celentano komikusi tehetségére alapozva. Az énekesben kétségtelenül felfedezhető színészi kvalitások közül ezek a filmek azonban kizárólag azt a képességét kamatoztatták, hogy sajátos mimikájával és gesztusaival érzékletesen képes megeleveníteni a harsány derűt sugárzó, vitális olasz kisembert.

A nem túl eredeti történet komikumát az a váratlan ötlet szolgáltatja, hogy Celentano alakította hőse egyik pillanatról a másikra láthatatlanná válik. A póker iránti szenvedélye miatt az Ász gúnynévre hallgató figura ugyanis még újsütetű férjként sem tud ellenállni az ördög bibliájának. Gyönyörű feleségét rögtön a nászéjszakán magára hagyva, vad pókercsatában egy rakás pénzt nyer. Már majdnem haza is ér a hitvesét minden bizonnyal megvigasztaló jó hírrel, amikor bérgyilkos végez vele. Mások számára láthatatlan szellemként tér meg vágyakozó arájához, szellemesnek szánt, de módfelett erőltetett humorú bonyodalmak lavináját indítva el ezzel. A rövid időre földre szállt vígjátéki Orpheusz itt-tartózkodásának egyetlen célja az, hogy az asszonykának segítsen új társat találni. Castellano és Pipolo szellemekkel szellemeskedő poénjai épp oly „láthatatlanok” a néző számára, mint jobblétre szenderült Ászunk porhüvelye a halandóknak ebben a kínosan együgyű mesében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/11 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5166