KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

X-program

Nóvé Béla

 

Elnézem Virgilt, ezt az ártatlan majmocskát, ki jobb mancsát diótörő mozdulattal a baljába veregeti, s ahogy a film pereg, lassúdan és félig agymosottan egyszer csak azon kapom magam, hogy az én öklöm is a tenyerembe csattan... Kínos önlelepleződés – még jó, hogy sötét van, s csak másodmagamban ülök a nézőtéren. Mert a tenyerem csattanása – akár e jobb sorsra érdemes szegény csimpánzkölyöké – távolról sem tetszést jelez. Egyezményes majomnyelven csupán annyit tesz: „Segítség! Baj van! Áz emberiség már megint valami rút cselszövényre készül!”

Bizony mondom, meg kell majmulni ebben a cudar világban! Nem elég, hogy majomédesanyáinkat orvul kilődözik mellőlünk, mimajomságunkat szülőhonunktól elszakítva, egy wisconsini pszichológiai kutatóközpontba hurcolnak, de mikor e sokkból kissé magunkhoz térve kezdenénk végre megcsimpaszkodni szelíden szőke főemlős pótmamánkba, a szívtelenek még tőle is elszakasztanak, hogy egy floridai légibázis kísérleti áldozataként atombombázó pilótának trenírozzanak! Gyalázat, kérem, kétlábonjáró gyalázat...

Nem, Mr. Darwin, nem erről volt szó! Vissza az egész, ilyen álnok rokonsággal mi nem közösködünk! Mert lehet, hogy az ember már nem, de a majom, kérem, az még igenis lehet – Ember! Szőrös és aszott keblében érző szív dobog, s akár elhiszik, akár nem, olyik-másik még intelligensebb is lehet, mint egynémely pszichológok és repülőezredesek – hogy az átlag amerikai mozinézőt ne is említsük! Nem hagyjuk magukat, példának okáért, a szentimentalizmus rövidpórázánál fogva képtelennél képtelenebb stupiditásokba rángatni. Ha már minden poén elfogyna, s a dramaturgiai önkény úgy kívánja: éppenséggel atomsokkba...

Csak ne tessék hát úgy elbizakodni! Mert, úgy rémlik, sokba telik még, amíg az emberiség eljut e köznapi majombölcsesség alapfokára. Addig pedig nem árt a gyakorlás. Kifordult ínnyel vicsorogva tépjük meg ritkás szőrzetünk, csapkodjunk elszántan és ütemesen a markunkba! Alapozó kurzusként jobb híján az X-program tanulmányozása is megteszi. Ám intellektuális túlterheltségünket ajánlatos utána egy könnyű állatkerti sétával levezetni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5340