KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Aranyeső Yuccában

Mátyás Péter

 

Michele Lupo filmrendező és Bud Spencer egymásra találása nem újkeletfi, bár kétségtelen, hogy együttmunkálkodásuk eredményei (Seriff az égből, A seriff és az idegenek vagy az Akit Bulldózernek hívtak) nem hagytak bennünk mély nyomot. Ha csak nem negatív előjellel. A Piedoneként népszerűvé lett filmszínész ezúttal a vadnyugatot járja, alakját a rendező ismét eltúlozza a legendák módjára: övé a leggyorsabb colt, ha kell, több tucat embert intéz el puszta öklével, s egy fogadó teljes kínálatát képes végigenni. A film elejére akár felírhatnánk a jól ismert zenei figyelmeztetést: anche. Mert a vezérszólamot ugyan Bud Spencer játssza, ám nélkülözhetetlen szerep jut a tollakat hajában viselő indián barátjának, aki a veszélyhelyzetek teremtésével a cselekmény legfőbb mozgatója. Ezért a film eredeti címe: Figyelj a tollra.

Michele Lupo vadnyugati revüjében a siker szinte minden kellékét felvonultatja: portyázó indiánok éppúgy szerepelnek, mint bankrablás és kocsmai verekedés. A mese egyszerű és közérthető, a zenét Morricone szolgáltatja. A film annyira hevenyészetten torzítja el hőseit, a kellékek annyira a klasszikus western megromlott és akadémizált utánzatai, hogy az irónia – például egész indiáncsapat megfutamodása a főszereplő elől – viccé sekélyesedik. Ez a film kivonata mindannak, ami életünkben és a westernekben is hamisítvány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/11 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5987