KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Öngyilkos szüzek

Alföldi Nóra

The Virgin Suicides – amerikai, 1999. Rendezte: Sofia Coppola. Szereplők: Kirsten Dunst, James Woods, Kathleen Turner. Forgalmazó: Caesar Film International. 97 perc.

 

Sofia Coppola filmográfiájában mindössze három nagyjátékfilm szerepel, mégis bizton állítható, hogy a legújabb Hollywood fenegyerekei között, ha nem is a legtehetségesebb, de mindenképpen a legszemélyesebb hangnemet megütő, markáns szerzői világgal rendelkező rendező. Stílusa könnyedén felismerhető, témája szinte mindig ugyanaz: ártatlan, közegükben idegenül csellengő hősökről mesél, kiknek élete valamiért megrekedt, elszigeteltségükben azonban ezt alig érzékelik, nagyvonalú passzivitásban lebegnek a lét elviselhetetlen könnyűségében.

Sofia Coppola 1999-es debütáló filmjével, az Öngyilkos szüzekkel már kiforrott rendezőként mutatkozott be. A rendhagyó tinifilm a szigorú katolikus neveltetésben részesülő Lisbon lányok kollektív öngyilkosságának története, személyes vallomás a kamaszkorról és az ártatlanság elvesztéséről, az ábrándosnak legkevésbé sem mondható, szplínes hetvenes évek közegébe helyezve. Coppolának – az európai modernizmus iránti leplezetlen imádatától vezérelve – esze ágában sincs konkrét tényeket vagy kerek cselekményt tálalni, az angyali teremtmények meséjét több nézőponton, köztük négy kamaszfiú fürkésző tekintetén keresztül szűri meg, de egyik interpretációból sem jutunk tartalmi információhoz. Annál nagyobb hangsúlyt kapnak a hangulat-, illetve emlékképek, a csörgedező eseménysorok mögött megbúvó kedves fantazmagóriák. Az amerikai kamaszkor bájosan közhelyes – ifjúsági filmből véletlenül sem kihagyható – szituációi, mint a szalagavató, első szerelem, első csók és társai, valamint a kedvesen nosztalgikus légkör nem annyira az öngyilkosság tragédiáját, sokkal inkább a hirtelen felnőtté válás fájdalmasságát nyomatékosítja. Jóllehet Sofia Coppola sosem volt kertvárosi, pubertáló kissrác, keserédes mélázása mégis hiteles, mi több kifejezetten érzékletes.

Extrák: Előzetes és képgeléria.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9563