KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/február
• Reményi József Tamás: Szemszám, pirburg, párkáp Idő van
• Koltai Ágnes: A harmincötödik év Beszélgetés Gothár Péterrel
• Greskovits Béla: A szétesettség enciklopédiája Portré helyett
• Csaplár Vilmos: „Amikor úgy érzik, hogy a feladat elvégezetlen”
• Bódy Gábor: Új videóműfajok
• Bódy Gábor: K+ videóprogram; Új videóműfajok – Működési vázlat
• Bódy Gábor: Tüzes angyal Forgatókönyv Valerij Brjuszov regénye alapján
• N. N.: Bio-filmográfia Bódy Gábor
• Bikácsy Gergely: Madagaszkár Hideglelés
• Tőkei Ferenc: A Zarándokének filmen Narajama balladája
• Radevszki Teodor: A legenda szelleme Higasijamai beszélgetés Imamura Sohejjel
• Báron György: A játék határai Vera Chytilová filmjeiről
• Pošová Kateřina: Humorral vagy gúnyosan Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Polidor, Cretinetti és Roberti-Leone Pordenone
• Zalán Vince: Protézis-erkölcs Mannheim
• Székely Gabriella: A hátrányos helyzetű svájciak Nyon

• Bikácsy Gergely: Az álomjátékos Jacques Rivette portréjához
• N. N.: Jacques Rivette filmjei
• Böszörményi Géza: A Kitton-rejtély
• N. N.: Buster Keaton jelentősebb filmjei
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Juliette sorsa
• Upor László: Frances
• Kapecz Zsuzsa: Kék villám
• Harmat György: Balekok
• Hegyi Gyula: Szexmisszió
• Hegyi Gyula: A selyemfiú
• Gáti Péter: A bosszúállás ideje
• Baló Júlia: Poszeidon katasztrófa
• Vida János: A-Q hiteles története
• Faragó Zsuzsa: Mátyás, az igazságos
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jack Ryan: Árnyékügynök

Andorka György

Jack Ryan: Shadow Recruit – amerikai, 2013. Rendezte: Kenneth Branagh. Írta: Tom Clancy regényéből David Koepp és Adam Cozad. Kép: Haris Zambarloukos. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: Chris Pine (Ryan), Keira Knightley (Cathy), Kevin Costner (Harper), Kenneth Branagh (Viktor), Alec Utgoff (Borovsky). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna film. Szinkronizált. 105 perc.

A újra és újra az események sűrűjébe csöppenő aktakukac CIA-elemző immáron másodszor próbál tetszhalott állapotból visszakerülni a mozivásznakra: a szériaindító Vadászat a Vörös Októberre nagyzenekarra hangszerelt hidegháborús hattyúdala és Harrison Ford korrektül levezényelt jutalomjátékai után legutóbb az ezredfordulós terrorsokkot meglovagoló A rettegés arénája próbálta a fiatalabb Ben Affleck segítségével visszapörgetni az órát, kevés sikerrel. A Tom Clancy regényciklusától ezúttal többé-kevésbé elszakadó újabb hidegindítás tétje egy saját lábán megálló, erős attribútumokkal rendelkező karakter felépítése lett volna, „az intelligencia fegyver” mottója mentén méltó kihívójaként a kortárs titkosügynökök Bourne-tól Bondig húzódó, izmos mezőnyének.

Az aktuális divatnak megfelelően így kapunk is gyorsan letudott eredettörténet, ahol szeptember 11, majd a Clancy-nél is szereplő helikopterbaleset traumái alapozzák meg a főhős személyiségfejlődését. A Star Trekben már bizonyított Chris Pine lenne olyan karizmatikus, szerethető figura, hogy elvigye a hátán a projektet, a sok sebből vérző forgatókönyv azonban a továbbiakban nem igazán nyújt teret a kibontakozására, ahogyan a Pine-Knightley páros között alapvetően remekül működő kémia is pocsékba megy a gyakran kínos párbeszédek és a rossz színészvezetés miatt. A film a néhol túl feszesre húzott, máshol döcögős cselekményt – a műfajban végzetes hibát jelentő – tökéletes kiszámíthatósággal párosítja, ilyen adottságok mellett pedig különösen vakmerő hozzáállás néhány valamirevaló „money shot” nélkül kilépni a küzdőtérre, gyors elvérzést kockázatva ezzel a hangos-látványos blockbusterek kíméletlen versenyében. Jack Ryan moszkvai kiruccanása ugyan nem hozott olyan csúfos és végérvényes leszereplést, mint McClane hadnagyé, de a lagymatag (újra)kezdés után kétséges, hogy egyáltalán kíváncsiak lennénk-e egy nagyobb tétben játszó – és értőbb kezekbe adott – folytatásra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11645