KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/február
• Reményi József Tamás: Szemszám, pirburg, párkáp Idő van
• Koltai Ágnes: A harmincötödik év Beszélgetés Gothár Péterrel
• Greskovits Béla: A szétesettség enciklopédiája Portré helyett
• Csaplár Vilmos: „Amikor úgy érzik, hogy a feladat elvégezetlen”
• Bódy Gábor: Új videóműfajok
• Bódy Gábor: K+ videóprogram; Új videóműfajok – Működési vázlat
• Bódy Gábor: Tüzes angyal Forgatókönyv Valerij Brjuszov regénye alapján
• N. N.: Bio-filmográfia Bódy Gábor
• Bikácsy Gergely: Madagaszkár Hideglelés
• Tőkei Ferenc: A Zarándokének filmen Narajama balladája
• Radevszki Teodor: A legenda szelleme Higasijamai beszélgetés Imamura Sohejjel
• Báron György: A játék határai Vera Chytilová filmjeiről
• Pošová Kateřina: Humorral vagy gúnyosan Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Polidor, Cretinetti és Roberti-Leone Pordenone
• Zalán Vince: Protézis-erkölcs Mannheim
• Székely Gabriella: A hátrányos helyzetű svájciak Nyon

• Bikácsy Gergely: Az álomjátékos Jacques Rivette portréjához
• N. N.: Jacques Rivette filmjei
• Böszörményi Géza: A Kitton-rejtély
• N. N.: Buster Keaton jelentősebb filmjei
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Juliette sorsa
• Upor László: Frances
• Kapecz Zsuzsa: Kék villám
• Harmat György: Balekok
• Hegyi Gyula: Szexmisszió
• Hegyi Gyula: A selyemfiú
• Gáti Péter: A bosszúállás ideje
• Baló Júlia: Poszeidon katasztrófa
• Vida János: A-Q hiteles története
• Faragó Zsuzsa: Mátyás, az igazságos
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Barátunk, Superman

Barkóczi Janka

Bekas – svéd-iraki, 2012. Rendezte és írta: Karzan Kader. Kép: Johan Holmqvist. Zene: Juhana Lehtiniemi. Szereplők: Zamand Taha (Zana), Sarwar Fazil (Dana). Gyártó: Sonet Film AB / Sveriges Television / Film i Vast. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 97 perc.

Kevés olyan eltökélt filmművészet létezik, mint a kurd, amely a békétlenség állandó légköréből kinőve, random változó országok égisze alatt, évtizedek óta mégis stabilan képes kitermelni a maga klasszikusait. Alkotói között az iráni állampolgárságú Bahman Ghobaditól a török Zeynel Doğanon és a többszörösen bebörtönzött, egyszeresen arany pálmás Yılmaz Güneyen át időről időre a legkülönbözőbb hátterű figurák tűnnek fel, akik közül sokan Szíriában, Örményországban, vagy éppen nyugati menekültként dolgoznak. Munkáikban következetesen ápolják a kurd mozgóképes hagyományt: az elmélyült, identitáskereső, a vizualitáson túl elsősorban a nyelvi szinten és a hangzásvilágban kibontakozó drámák visszafogott költőiségét. Ezek a művek a fesztiválszcénában és a piacon egyaránt a megbízható, sokrétűen izgalmas, de nem könnyen fogyasztható kört gazdagítják, vagyis jellemző rájuk mindaz, ami a Barátunk, Superman című filmre nem.

A svéd-iraki koprodukcióban készült, mégse hideg, mégse meleg történet egy elárvult testvérpár, Zana és Dana útját követi nyomon, akik a 90-es évek egyik Allah háta mögötti kurd falucskájából megpróbálnak eljutni Amerikába, az általuk csodált mozihős, (a talán még Szaddám Husszeinnél is erősebb) Superman hazájába. A két kisfiú egy Michael Jackson nevű szamár társaságában, aknamezőkön és veszélyes csempészterületeken át igyekszik a térképen oly közelinek tűnő cél felé, elszántságukat pedig csak bizonyos érzelmi motívumok áshatják alá. A fiatal rendező, Karzan Kader, akit a sztori feldolgozására saját gyerekkori élményei inspiráltak, az arab-indiai populáris mozi világából kölcsönzött színészi játékot és hangvételt, valamint egyfajta szigorúan steril vizuális stílust választott előadásához. Mindezzel nem is lenne baj, sőt, akár a Gettómilliomos távoli rokonává is avathatná a darabot, ha a forgatókönyv nem lenne kissé zavaros, kissé bizonytalan, mint amilyen Kurdisztán jövője ebben a pillanatban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11684