KritikaHurokKitörési kísérletBaski Sándor
Madarász debütfilmje sci-fi
helyett misztikus thriller és romantikus dráma ambiciózus keveréke.
Máshol sablonos
választásnak, nálunk bátor, sőt vakmerő gesztusnak minősül, ha egy fiatal
rendező Tarkovszkij vagy Tarr helyett Spielberget jelöli meg példaképül. A
szakmát Tarantino módra, felsőoktatási intézmény helyett videókölcsönzőkben és
mozikban kitanuló Madarász Isti igazi outsiderként került bele a magyar
filmvilágba. Rajongói nézőpontját és műfajorientáltságát karrierje kezdetétől
nyíltan vállalja, még ha eddigi sorozatos bérmunkái (Barátok közt, Hacktion) és televíziós produkciói (A legyőzhetetlenek, A fekete múmia átka)
leginkább arra adtak lehetőséget, hogy alkalmazkodóképességéről tanúbizonyságot
tegyen.
Első nagyjátékfilmjének
tétje így nem csak az volt, hogy képes-e átlépni a kisképernyő világából a
moziéba, de az is, hogy műfaji filmesként meg tudja, vagy akarja-e egyáltalán a
saját hangját találni. A választ részben már a téma kijelölése megadta: sok debütáns
kollégájához hasonlóan Madarász is a korai kisfilmjeihez nyúlt vissza, ott
folytatva a gondolatmenetet, ahol nagyjából tíz éve abbahagyta. Az Előbb-utóbb (2006) az időutazás motívumára
húzott fel egy izgalmas thriller-szituációt, a superDIGITAL (2008) etűdje pedig a tudományos fantasztikus körítést
mellőzve játszott el a tér-idővel. A
Hurok mindkét produkcióból merít: a folytonos újrakezdés dramaturgiai megoldását
az előbbiből, a mágikus videófelvétel ötletét az utóbbiból.
Műfaji előképekből sincs
természetesen hiány, a Találmánytól
az Időbűnökön és a Forráskódon át A holnap határáig lehetne sorolni a hasonló húrokat pengető
produkciókat, de amíg ezek a filmek megpróbálnak a saját világukon belül
valamilyen magyarázatot találni a jelenségre, addig a Hurok a tudományos-fantasztikum kettőségéből az előbbit teljesen
zárójelezi. Madarász valójában nem sci-fit, hanem misztikus thrillerbe oltott
romantikus drámát forgatott, vagyis a külsőségeket (plánozás, ritmus,
zenehasználat stb.) illetően követi a hollywoodi mintákat – fegyelmezetten és
magabiztosan –, de a zsánerszabályokhoz kellő rugalmassággal nyúl.
A Hurok legnagyobb erénye – némiképp talán meglepő módon –, hogy a
csavaros cselekményt képes megszabadítani a logika béklyójától, így még az
obligát időparadoxont is elbírja. Madarász íróként (is) komoly kockázatot
vállalt – ha a fináléra nem kerül helyére a kirakós minden darabja, akkor hiába
építgeti másfél órán át az óriáspuzzle-t –, de közben némi könnyedséget is
jelenthetett, hogy az időhurok-dramaturgiának köszönhetően a film az első
perctől az utolsóig expozícióból áll – a néző soha nem dőlhet hátra a
mindentudás nyugalmával, minden újrakezdés új információkat és váratlan
fordulatokat hoz.
Miközben az egymásba
gabalyodó idősíkokkal zsonglőrködik, Madarász a sci-fiktől elvárható tudományos
magyarázattal adós marad – még a főhősből is hiányzik a megértés szándéka – erre
azonban nyomós oka van. A Hurok
valójában nem A holnap határának és
műfajtársainak a rokona, hanem az Idétlen
időkig sajátos nevelődéstörténetének. A kisvárosi purgatóriumban ragadt
önző és érzéketlen időjóshoz hasonlóan a gyógyszercsempész Ádám is csak akkor
léphet ki az ördögi körből, ha a szeretett nő kedvéért feladja egoista énjét –
az új és a régi Ádám fizikailag is megjelenített összecsapása olyan ziccer,
amelyet Madarász szerencsére nem is hagy ki.
Ha drámaként mégsem
működik annyira a film, mint thrillerként, annak több oka is lehet. A
díszletszerű, kissé művi helyszínekért nyilván a szűkös költségvetés a felelős,
a történet és a szereplők kiszakítása az ún. magyar valóságból ellenben tudatos
döntés lehetett. Az élő, lélegző Budapest lecserélése egy generikus nagyvárosra
nyilván a műfajiságot kívánja szolgálni a feleslegesnek gondolt sallangok
lemetszésével – ez akár a film nemzetközi karrierjét is segítheti –, de inkább
csak sterilebbé teszi az atmoszférát. Ezt a hatást erősítik a helyenként
papírízű dialógok is – Madarász mindent kimondat a szereplőivel, a színészeknek
így kevés terük marad a valódi, karakterformáló játékra.
Az utolsó és talán
legfontosabb kirakós így végül mégsem kerül a helyére, Madarász vizsgafilmje
azonban ezzel együtt is sikeresnek minősíthető. A Hurok minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a korábban
lenézett, tájidegennek minősített műfaji gyakorlatoknak is van helyük a magyar
filmpalettán.
HUROK – magyar, 2016. Rendezte és írta: Madarász Isti. Kép: Nagy András. Vágó: Kovács Zoltán. Hang:
Balázs Gábor. Társíró: Lovas Balázs
és Gigor Attila. Producer: Hutlassa
Tamás. Szereplők: Száraz Dénes
(Ádám), Martinovics Dorina (Anna), Anger Zsolt (Dezső), Hegedűs D. Géza (Doki),
Elek Ferenc (Hurley). Gyártó: Café
Film. Forgalmazó: Fórum Hungary. 105
perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 12 átlag: 5.42 |
 |
|
