KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/február
• Reményi József Tamás: Szemszám, pirburg, párkáp Idő van
• Koltai Ágnes: A harmincötödik év Beszélgetés Gothár Péterrel
• Greskovits Béla: A szétesettség enciklopédiája Portré helyett
• Csaplár Vilmos: „Amikor úgy érzik, hogy a feladat elvégezetlen”
• Bódy Gábor: Új videóműfajok
• Bódy Gábor: K+ videóprogram; Új videóműfajok – Működési vázlat
• Bódy Gábor: Tüzes angyal Forgatókönyv Valerij Brjuszov regénye alapján
• N. N.: Bio-filmográfia Bódy Gábor
• Bikácsy Gergely: Madagaszkár Hideglelés
• Tőkei Ferenc: A Zarándokének filmen Narajama balladája
• Radevszki Teodor: A legenda szelleme Higasijamai beszélgetés Imamura Sohejjel
• Báron György: A játék határai Vera Chytilová filmjeiről
• Pošová Kateřina: Humorral vagy gúnyosan Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Polidor, Cretinetti és Roberti-Leone Pordenone
• Zalán Vince: Protézis-erkölcs Mannheim
• Székely Gabriella: A hátrányos helyzetű svájciak Nyon

• Bikácsy Gergely: Az álomjátékos Jacques Rivette portréjához
• N. N.: Jacques Rivette filmjei
• Böszörményi Géza: A Kitton-rejtély
• N. N.: Buster Keaton jelentősebb filmjei
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Juliette sorsa
• Upor László: Frances
• Kapecz Zsuzsa: Kék villám
• Harmat György: Balekok
• Hegyi Gyula: Szexmisszió
• Hegyi Gyula: A selyemfiú
• Gáti Péter: A bosszúállás ideje
• Baló Júlia: Poszeidon katasztrófa
• Vida János: A-Q hiteles története
• Faragó Zsuzsa: Mátyás, az igazságos
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Multimédia

Mozgóképtár

Az aranyfej tükröződése

Muhi Klára

Negyven év, 700 játékfilm a Mozgóképtár legújabb CD-ROM-ján.

 

Tudják-e, milyen az, amikor egy film „csuklik”? Nem rendezőjének szapora emlegetése az ok, inkább a film sokszori vetítése, melynek során a celluloid szalag esetleg megsérül, s a sérülést meg kell ragasztani. A ragasztás helyén aztán ugrik (csuklik) a kép meg a hang. S ha már itt tartunk, hogy hívják szaknyelven, amikor a sérült negatívot egy megvilágítatlan filmdarabkával, esetleg celluxszal megragasztják? Cipészeti szakszóval talpalásnak. Azokat az idegesítő, fehéren hemzsegő foltocskákat pedig – a CD filmhibák menüpontjában olvasom mindezt – flitternek. Mindennek nem tudom, mi köze az elmúlt negyven év magyar játékfilmterméséhez, de tény, hogy az ilyen „extrákért” lehet megszeretni a filmes CD-ROM-okat. S többek közt ezért nagyszerű ez az egész – már nem is annyira új – médium. Megveszem a Szegénylegények, a Bizalom, a Tanítványok és más kedvencek meg a filmekhez tartozó statisztikák, filmográfiák, fotók, film- és zenerészletek miatt, aztán néhány szórakozott kattintással önhibámon kívül hirtelen közel 300 (!) magyar nyelvű filmújság katalógusának erdejében találom magam. Jó fél órát elvacakolok az 1911-es Projectograph, a harmincas évekbeli Ufa magazin, a fordulat évében kiadott Szovjet Színház és Filmművészeti tanulmányok és végeláthatatlanul sorjázó társaik adataival, aztán észbe kapok, vissza kéne mennem a főmenübe, kideríteni – most már módszeresen –, tudja-e ez a fémesen csillogó lemez, amit a címével ígér. Útközben persze türelmetlenül rákattintok a mozgóképek közelről menüpontra – mégiscsak a filmrészlet egy ilyen CD legnagyobb attrakciója. Meglepődöm, hogy itt elsősorban fogalommeghatározásokat találok – kicsit sarkos ötsorokat arról, mi a rendezés, a vágás, a színészet, a látvány –, ám ahogy beljebb hatolok (mondjuk: a „látvány–kamera–kameraállás–alsó” útvonalon), végre felbukkan hat filmcím. Rákattintok az Apára, s a képernyő ötödén megjelenik Gábor Miklós, ahogyan magához öleli a kisgyerekként viselkedő filmkamerát. Alsó gépállásban, ahogyan a menüpont ígérte.

Mélységei tehát vannak az adattárnak. A közegről pedig a szerkesztő, Komár Erzsébet ajánlásában azt ígéri, filmgyártásunk utolsó, csaknem negyven évét dolgozza fel, a hatvanas évek elején kialakított stúdiórendszer keretei között születő több mint 700 játékfilmet. A hanyatlásba torkolló aranykor termését rendszerezték tehát a Magyar Filmintézet munkatársai, amelyben azért olyan évek is voltak, amikor az elkészült filmek nagyobbik fele díjat kapott itthon vagy a nagyvilágban, s húsz olyan esztendő is akadt, amikor játékfilmgyártásunk elérte vagy meghaladta a bűvös húszas filmszámot. E hétszáznál több film az 1963-as Az aranyfejtől az 1998-as Tükröződésekig részletes filmográfiával, műfaji és stílusmegjelöléssel, a cselekmény rövid, szabatos ismertetésével, továbbá a filmadatok, a bemutató és a díjak megjelölésével kerül elénk. S a filmográfiákban minden név piros színű, tehát tovább kérdezhető. (Kattintsunk mondjuk Hamvas Bélára, a Tükröződések egyik írójára! Rögtön kiderül az elgondolkodtató tény: a DárdaySzalai szerzőpároson kívül senki nem használta még Hamvas egyetlen művét sem.) Filmrészlet természetesen nem jár minden katalogizált filmhez; a CD véges kapacitása szelekcióra kényszerítette a szerkesztőt. Az elemzett filmek alrovatban 30 címet találok – vitathatatlanul e negyven év klasszikusait, bár a Megáll az időt, az Amerikai anzixot vagy a Régi idők fociját sajnos hiába keresem. A kitüntetett harminc film viszont egy-egy jellegzetes másfél-két perces jelenettel képviselteti magát. Persze mit is lehet kezdeni másfél perces részletekkel? Hogy a CD kiadás műfaji korlátait átérezzem, a hétórás Sátántangó digitalizált töredékét kérem a géptől. A szerkesztők természetesen a dacos sietést választották, Irimiásék kérlelhetetlen vonulását a kavargó szemétben, a seholsincs város végtelen főutcáján. A részlet rövidsége okozta kényszerű csalódást az idézett képsor rövid elemzése segít feloldani, a szöveg ugyanakkor a film egészére is utal. A „kiválasztottakhoz” egyébként általában két korabeli elemzés is „jár”. További kattintgatásokból kiderül, nemcsak az elemzett és mozgóképsorral illusztrált filmekhez tartoznak cikkek; a válogatott tanulmányok rovatban összesen nyolcvan filmcímre kereshetünk... S ettől kezdve átszörfözött félnapokról tudok csak beszámolni. Megörülök a filmdaloknak, meghallgatom a Hattyúdalt, a Nagy utazást, összeszámolom Törőcsik Mari filmjeit (59) és díjait (16), bosszankodom a jórészt semmitmondó motívumtáron, vidoran fedezem fel „Beethoven, Ludwig van”-t a Duna Műhely alkotói között, közvetlenül Badár Sándor után... Jó dolog a CD-ROM. Ennél csak mozizni jobb.

 

Komár Erzsébet (szerk.): A magyar film 1963-tól napjainkig (Mozgóképtár 5.) Magyar Filmintézet, 2000.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/07 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2995