KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/február
• Reményi József Tamás: Szemszám, pirburg, párkáp Idő van
• Koltai Ágnes: A harmincötödik év Beszélgetés Gothár Péterrel
• Greskovits Béla: A szétesettség enciklopédiája Portré helyett
• Csaplár Vilmos: „Amikor úgy érzik, hogy a feladat elvégezetlen”
• Bódy Gábor: Új videóműfajok
• Bódy Gábor: K+ videóprogram; Új videóműfajok – Működési vázlat
• Bódy Gábor: Tüzes angyal Forgatókönyv Valerij Brjuszov regénye alapján
• N. N.: Bio-filmográfia Bódy Gábor
• Bikácsy Gergely: Madagaszkár Hideglelés
• Tőkei Ferenc: A Zarándokének filmen Narajama balladája
• Radevszki Teodor: A legenda szelleme Higasijamai beszélgetés Imamura Sohejjel
• Báron György: A játék határai Vera Chytilová filmjeiről
• Pošová Kateřina: Humorral vagy gúnyosan Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Polidor, Cretinetti és Roberti-Leone Pordenone
• Zalán Vince: Protézis-erkölcs Mannheim
• Székely Gabriella: A hátrányos helyzetű svájciak Nyon

• Bikácsy Gergely: Az álomjátékos Jacques Rivette portréjához
• N. N.: Jacques Rivette filmjei
• Böszörményi Géza: A Kitton-rejtély
• N. N.: Buster Keaton jelentősebb filmjei
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Juliette sorsa
• Upor László: Frances
• Kapecz Zsuzsa: Kék villám
• Harmat György: Balekok
• Hegyi Gyula: Szexmisszió
• Hegyi Gyula: A selyemfiú
• Gáti Péter: A bosszúállás ideje
• Baló Júlia: Poszeidon katasztrófa
• Vida János: A-Q hiteles története
• Faragó Zsuzsa: Mátyás, az igazságos
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Pillanat/Kép

Test-Tér és Test-Tár

Halász Tamás

Grunwalsky Ferenc fotókiállítása a Kortárs Művészeti Múzeumban.

 

Grunwalsky, a rendező és Grunwalsky, az operator a szokatlan kivágatok mestere. A megnyitó felé igyekezvén a Roncsfilm kockáit idéztem fel: a helyzetekbe váratlan percben, váratlan szögből belépő kamera rögzítette képet. Az indokolt és szervesen beépülő váratlanság és meghökkentés élményét egy-egy jelenet után.

A múzeum hatalmas tere tele Ladányi Andreával, a csarnokban kanyarodó lépcsősor és a márványpadló pedig a táncosnő és társulata színpadává alakul át.

A sokadik kört rovom a tárlaton. Az első benyomás: nem érzékelem, hogy ez a sok kép egyazon embert ábrázolja. Hogy egyáltalán ábrázolni szándékozik az egyest. Ez a tárlatanyag az általánost ünnepli a ragyogó táncos testét ünnepelve. Ladányi Andrea porcikái a (szlovák) komáromi erőd óriás labirintusának lepusztult termeiben láthatók. Grunwalsky portrét készített teste minden négyzetcentiméteréről. Emberleltárt a testúrnőről szürke és okker falak előtt. A felmart, az enyészetben visszatalajosodó padlaton. Egy-egy képen kipillanthatunk a vastagfalú vedlett vermekből az anyatermészetre. Ligetes facsoportok fürdenek a fényben. A beltérbe tévedő napsugárban, máskor éjszakai razziát idéző reflektorvilágnál látható az Ember csupasz, máskor átlátszó fólia lapította teste.

Grunwalsky enteriőrjei semlegesek, a testet csak lepusztult felületek veszik körül. Minden egyes kép a nagy egymásra találás élményét sugározza: a fényképész örömét leli tárgyában és birtokba veszi azt. Újabb és újabb, gyakran egymástól alig eltérő képeken látjuk lefegyverző közelségből a közegéből kiemelt, táncoló testet.

Táncost fényképezni általában két helyszínen szokás: működés közben a színpadon, vagy – egyre gyakrabban – minden igényt kielégítő muteremben, ahol mintegy laboratóriumi körülmények között csiszolható tovább a látvány, mindennemű esetlegesség kiiktatásával. Grunwalsky kiemeli a megszokott közegből a táncosnő alakját. Nem természeti térbe helyezi, ahol a hatvanas években született japán irányzat, a butoh mesterei dolgoztak. Ez nem plain air.

Ember alkotta hely a fényképkészítés színtere.

Ladányi teste mindent tud: képzett szerkezet és organikus líra. Lankadatlan figyelmet ébreszt térben és síkban egyaránt. Megmutatkozásában partner a fényképész, aki csodálatát a képekben is érzékelteti. A táncosnő teste néhol egészen közelről látható: vállai lankái, bordái völgyei a képeken. Máskor „csak” apró, kalligrafikus jel a térben, vagy vetett árnyék a töredezett padlón, az ablakon beömlő, elnyúló fénnyel keretezve. Modell, múzsa és mester. Grunwalsky lebilincselő sorozata egyszerre érett és úttörő jelenség a hazai táncfotózás műfajában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4516