KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/február
• Reményi József Tamás: Szemszám, pirburg, párkáp Idő van
• Koltai Ágnes: A harmincötödik év Beszélgetés Gothár Péterrel
• Greskovits Béla: A szétesettség enciklopédiája Portré helyett
• Csaplár Vilmos: „Amikor úgy érzik, hogy a feladat elvégezetlen”
• Bódy Gábor: Új videóműfajok
• Bódy Gábor: K+ videóprogram; Új videóműfajok – Működési vázlat
• Bódy Gábor: Tüzes angyal Forgatókönyv Valerij Brjuszov regénye alapján
• N. N.: Bio-filmográfia Bódy Gábor
• Bikácsy Gergely: Madagaszkár Hideglelés
• Tőkei Ferenc: A Zarándokének filmen Narajama balladája
• Radevszki Teodor: A legenda szelleme Higasijamai beszélgetés Imamura Sohejjel
• Báron György: A játék határai Vera Chytilová filmjeiről
• Pošová Kateřina: Humorral vagy gúnyosan Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Polidor, Cretinetti és Roberti-Leone Pordenone
• Zalán Vince: Protézis-erkölcs Mannheim
• Székely Gabriella: A hátrányos helyzetű svájciak Nyon

• Bikácsy Gergely: Az álomjátékos Jacques Rivette portréjához
• N. N.: Jacques Rivette filmjei
• Böszörményi Géza: A Kitton-rejtély
• N. N.: Buster Keaton jelentősebb filmjei
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Juliette sorsa
• Upor László: Frances
• Kapecz Zsuzsa: Kék villám
• Harmat György: Balekok
• Hegyi Gyula: Szexmisszió
• Hegyi Gyula: A selyemfiú
• Gáti Péter: A bosszúállás ideje
• Baló Júlia: Poszeidon katasztrófa
• Vida János: A-Q hiteles története
• Faragó Zsuzsa: Mátyás, az igazságos
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pat Garrett és Billy, a Kölyök

Koltai Ágnes

Most, amikor elkészülte után majd másfél évtizeddel nálunk is bemutatják Sam Peckinpah nevezetes westernjét, elképedhetünk a műfaj alakváltozásán. Nem is akárki, hanem az amerikai western Messiása okozza a meglepetést.

Egy évtizeddel ezelőtt ájult lelkesedéssel beszéltek Peckinpah-ról, a műfaj megújítójaként emlegették, az eddig sosem látott iróniát, tobzódó erőszakot emelték ki filmjeiből. A kritikusok ki tudja hányadszor temették már el a westernt, amikor megjelent Sam Peckinpah, aki nem csupán a vérében hordozta a cowboy-életet (egy hamisítatlan vadnyugati ranchon nőtt fel), hanem kellő műveltséggel és szakmai ismerettel is rendelkezett (dráma szakon végzett, színpadi rendezőként és színészként dolgozott, majd a televíziónál kötött ki) ahhoz, hogy valami újat hozzon a mozgókép mesebirodalmába. Valójában persze semmi forradalmi újítás nem fűződik nevéhez; egyszerűen csak egy kicsit másképpen meséli el történeteit. A vad bandában például meghökkentően agresszívek, már-már csak az ölés öröméért gyilkolnak hősei. Peckinpah itt a cowboy önérzetéből, igazságából űz csúfot, kiforgat egy mítoszt, míg a Pat Garrett és Billy, a Kölyökben a western határait mossa el. Ez a – valós történetre épülő – rabló-pandúr játék Peckinpah kamerája előtt a fiatalság és az öregség drámai ellentétévé válik. Pat Garrett, az egykori zsivány beáll seriffnek, neki kell elfogni cimboráját, kölyök Billyt. Nincs menekvés, a kellemetlen feladatot el kell végezni, az érzelmeket, a csavargás szabadságát Pat eladta néhány rongyos dollárért. Kölyök Billy, aki már életében legenda volt (állítólag tizenkét éves korától bujkált a törvény morózus őrei elől), a filmben hájasodó, nők után koslató vagány, azon a végzetes éjjelen, amikor Garrett orvul lepuffantja, boldogan enged egy csábos hölgy hívásának. Billy a női kacérság áldozata lett – legalábbis Peckinpah elképzelése szerint, s talán igaza van a rendezőnek: egy ilyen westernhős csak így végezhette. Billy, a Kölyök egyetlen hatásos fegyvert ismer: feminin mosolyát. Nem csoda, ha a Vadnyugat kemény fickói habozás nélkül lelövik.

Kölyök Billyről már a Vadnyugat legendáját őrző nagypapák sem tudtak pontosat, életéről és haláláról számtalan történetet szőttek, de egyik sem volt ennyire enervált. A tizenéves gyilkos ránk maradt képét látva inkább a véres történeteknek hihetünk. A nőies finomságot hagyjuk meg Kris Kristoffersonnak és Peckinpah-nak, az ő Billyjük olyan ártatlan és szeretnivaló, hogy nem is értjük: miért keveredett e rút és véres világba, ahol hátulról lövik le az embereket, légyen az barát vagy ellenség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5218