KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/február
• Reményi József Tamás: Szemszám, pirburg, párkáp Idő van
• Koltai Ágnes: A harmincötödik év Beszélgetés Gothár Péterrel
• Greskovits Béla: A szétesettség enciklopédiája Portré helyett
• Csaplár Vilmos: „Amikor úgy érzik, hogy a feladat elvégezetlen”
• Bódy Gábor: Új videóműfajok
• Bódy Gábor: K+ videóprogram; Új videóműfajok – Működési vázlat
• Bódy Gábor: Tüzes angyal Forgatókönyv Valerij Brjuszov regénye alapján
• N. N.: Bio-filmográfia Bódy Gábor
• Bikácsy Gergely: Madagaszkár Hideglelés
• Tőkei Ferenc: A Zarándokének filmen Narajama balladája
• Radevszki Teodor: A legenda szelleme Higasijamai beszélgetés Imamura Sohejjel
• Báron György: A játék határai Vera Chytilová filmjeiről
• Pošová Kateřina: Humorral vagy gúnyosan Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Polidor, Cretinetti és Roberti-Leone Pordenone
• Zalán Vince: Protézis-erkölcs Mannheim
• Székely Gabriella: A hátrányos helyzetű svájciak Nyon

• Bikácsy Gergely: Az álomjátékos Jacques Rivette portréjához
• N. N.: Jacques Rivette filmjei
• Böszörményi Géza: A Kitton-rejtély
• N. N.: Buster Keaton jelentősebb filmjei
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Juliette sorsa
• Upor László: Frances
• Kapecz Zsuzsa: Kék villám
• Harmat György: Balekok
• Hegyi Gyula: Szexmisszió
• Hegyi Gyula: A selyemfiú
• Gáti Péter: A bosszúállás ideje
• Baló Júlia: Poszeidon katasztrófa
• Vida János: A-Q hiteles története
• Faragó Zsuzsa: Mátyás, az igazságos
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rómeó vérzik

Asbóth Emil

Szexmániás, korrupt zsaru feminin alkatával kifogja magának a legférfiasabb bűnöző vampot – 1994-et írván –, magától értetődően orosz származású, szadista nagymenőt, aki a legutolsó vérbugyborékos pillanatig mindenki eszén túljár. A dramaturgia, a zene, a világítás mesterkedéseivel vörös izzásúra hevített, elterelő feszültség ellenére, az igazi zsigeri feszültséget az jelenti, vajon kiderül-e a gátlástalan, kemény Júliáról, hogy valójában ő Rómeó. A szabadon hagyott keblek, a másodlagos nemi jegyek ma már nem tévesztik meg a felkészült mozinézőt, jól tudja, a szilikonművészet belekontárkodik a természet poétikájába. A csontos kezek, az inas lábikrák, kidolgozott, szívós combok gyanúsak, nagyon gyanúsak, türelmetlenül egyre följebb haladva a kíváncsiság grádicsán, a film alapvető genitális titkáról azonban sohasem hull le a selyemlepel.

Értő filmkertészek lenyesegetik a dramaturgiai vadhajtásokat, de akad másfajta nyesedék is: női (vagy netán férfi?) alkar könyökből leválasztva, bizonytalan kromoszómájú férfi nagylábujj. Van élve temetés is. Sok minden van, ami az efféle bűnügyi filmekben elvárható. Egyvalami bárcsak ne lenne: művészi igény, a lélek drámája. A zsaru szépelgő lelkifurdalása szerető felesége miatt, a becsületes rendőr kontra maffia küzdelmet körbe édeskedve.

A cím ne vezessen félre senkit. Ezt a történetet nem Shakespeare írta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=759