KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jófiú

Schubert Gusztáv

Ha Dennis, a komisz, akkor Henry, a „jófiú”, maga a Gonosz. Az angyalarcú Culkin-kölyök (Reszkessetek betörők I., II.) kifogyván a kártevőkből, harmóniai találékonyságát ezúttal az ártatlanokon gyakorolja. Előbb kisöccsét fojtja – féltékenységből? kíváncsiságból? – a fürdővízbe, aztán kishúgát csalja a vékony jégre, végül gyanakodni kezdő mamáját igyekszik magas sziklaszirtről a háborgó tengerbe taszigálni. Mintha csak Damien, az Omen kis ördögfattya kelt volna új életre.

Vagy mégsem egészen. Ebben a filmben már nincs semmi misztikus körítés a gyermeki gonoszság körül. Őszinte nyíltsággal árad belőle a gyermekgyűlölet. Derék missziós munka, legfőbb ambíciója leszámolni az ódivatú képzettel, miszerint a gyermek földre szállt angyal volna. Ne higgyünk a hamvas ártatlanságnak – sulykolja belénk a film minden egyes fordulatával –, a gyermek természeténél fogva szörnyeteg. A jó szülő gondos kertészként gyomlálgasson hát a gyermekkertben: dobja félre – mint itt – a férgeset. Igen bölcs tanács, ki ne hajlana rá mostanság, mikor egyre többet hallhat kilenc-tíz éves gyilkosokról. Reszkessetek gyerekek! És ha kedves az életetek, most az egyszer, el ne vonszoljátok mamátokat a matinéra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1083