KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A háború angyalai

Géczi Zoltán

Angel of the Skies – dél-afrikai, 2013. Rendezte és írta: Christopher-Lee dos Santos. Kép: Christopher Grant Harvey. Zene: Geo Höhn. Szereplők: Nicholas Van der Bijl (Kirk), Brad Backhouse (Ed), Adam Boys (Robertson), Lillie Claire (Deborah). Gyártó: Welela Studios / DS Film Entertainment. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 103 perc.

Szerfelett valószínű, hogy a dél-afrikai Christopher-Lee dos Santos második nagyjátékfilmje tiszteletadás kívánt lenni a második világháborúban harcolt dél-afrikai önkéntesek előtt, legalábbis egyéb megfontolások nem igazolhatnák eme mű létezését. Az ilyen filmek létrehozásához nélkülözhetetlen feltételek között szerepel a történelmi hűség és a direktori szakértelem, sajnos, ez alkalommal sem történész, sem rendező nem sertepertélt a környéken. Csak a legszembeszökőbb részletekre kitérve: a Királyi Légierő Bombázóparancsnoksága a filmben szerepeltetett, amerikai eredetű B-24J bombázógépeket nem alkalmazta hadászati bombázóként németországi célpontok ellen, kiváltképpen nem éjszakai álcafestéssel; az ilyen missziókat más típusokkal repülték. A szép számban felbukkanó digitális Bf 109 típusok ugyan nagy vonalakban hasonlítanak a híres német vadászrepülőgépre, de a filmben szereplő változatot a tárgyalt időszakban már nem repülték, az itt látható álcafestés is idejemúlttá vált, nem beszélve arról az idegesítő körülményről, hogy minden második gép ezredparancsnoki jelzést visel, miközben a honi vadászerők jelzését fel sem tüntették rajtuk. Az is nyilvánvaló, hogy sem az animátorok, sem a rendező nem rendelkezett repüléstechnikai ismeretekkel, mert a gépek viselkedése merőben életidegen. A történelmi környezet rekonstruálására tett kísérlet, ha volt ilyen egyáltalán, totális kudarcba fulladt, és még csak nem is az a legnagyobb gond, hogy a rendező egyáltalán nem végezte el a kötelező házi feladatot. Hanem az idióta közhelyektől hemzsegő (hadifoglyokat lemészároló Waffen-SS tiszt!), harmatgyenge forgatókönyv, az 1990-es évek tévésorozatait idéző CGI-technológia, a botrányosan rossz hangkeverés, a gyatra színészi játék az, ami igazán élvezhetetlenné teszi ezt a magasztosnak szánt, ám végső kivitelezésében idegesítően didaktikus és szánni valóan ostoba próbálkozást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11642