KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Puszta acél

Sneé Péter

Kockázatos az új, biztosabb befektetésnek látszik az egyszer már kapósat átpofozni és más címke alatt ismét áruba bocsátani. Az igazán nagy ötlet tehát nem alkotói, hanem marketing lelemény immár. Úgy adni el egy régi westernt, hogy az sci-finek lássék, kitűnő piaci elgondolás. Ráadásul a gyártási költséget is leszorítja, hiszen a majdani világégést követő új honfoglalás hősei a sivatagban bolyonganak, ezért nem kell díszlet, és a kukákból öltöznek, tehát nincsen szükségük különösebb kosztümre. A reklám pedig bízvást építhet valamennyi divatos akciós műfajra, elvégre a dizájn vadnyugati csupán, a technológiát Japánból, valamint Dél-Koreából importálják: pisztoly helyett karateütésekkel, rúgásokkal és karddal küzdenek az ellenfelek. Kevés színész elegendő ehhez, a játszó személyek többsége kaszkadőr. Elenyészőek a járulékos beruházások is, a gyerek, a kutya és a szőke nő mellé csupán egy fodrászt kell szerződtetni, aki a hölgy festett fürtjeit ondolálja lakóbunkeri mélyén.

Dramaturg, szövegíró fölösleges. A „Megöllek! – Ne kapkodd el!” – típusú párbeszédek akár rögtönözhetőek, az egyetlen hosszabb monológ pedig úgyis azután hangzik el, hogy a deklamálót előbb megvágták, később egy körülbelül tizenöt centiméteres pengével mellbeszúrták, majd nyársra húzták.

Imponáló szónoki helyzet, kár, hogy nem blankverset választott a derék hullajelölt, dehát Shakespeare nyelve is odaveszett a tűzben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1197