KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Adaline varázslatos élete

Forgács Nóra Kinga

The Age of Adaline – amerikai, 2015. Rendezte: Lee Toland Krieger. Írta: J. Mills Goodloe, Salvador Paskowitz. Kép: David Lanzenberg. Zene: Rob Simonsen. Szereplők: Blake Lively (Adaline), Harrison Ford (William), Ellen Burstyn (Flemming), Michiel Huisman (Ellis Jones). Gyártó: Lakeshore Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 110 perc.

Kimeríthetetlen azon filmek tárháza, melyek körbejárják életidőnkhöz fűződő viszonyunkat. Rengeteg műfaj szippantotta be időélményünket bonyodalmába, romantikus konfliktus is kinőtt belőle a mozi története során. Legyen szó akár komédiáról (Az 50 első randi, Idétlen időkig), fantasyról (A Gyűrűk Ura, Twilight), sci-firől (A holnap határa) vagy melodrámáról (Az időutazó felesége, Benjamin Button különös élete), ha nem ugyanúgy éljük meg az idő múlását, akkor magányra vagyunk ítélve.

Az Adaline varázslatos életének alaphelyzete elsőre megmosolyogtató: van egy nő, aki nem öregszik, fiatal és gyönyörű marad. Bármilyen abszurd is, így nem könnyű élni. Lenni lehet, valahol az élet mellett rejtőzve, folyton menekülve. Természetesen a szerelem indítja el a változást. A filmet a Benjamin Button-sztorival rokonítja, hogy Adaline sorsa is történelmi tablóvá, ikonikus múlt századi melodrámává válhatna. Lee Toland Krieger mozijának legnagyobb problémája, hogy megússza a feladatot. A melodráma nem teljesedik ki, pedig az alapanyag kiváló, még azt a lehetőséget sem bontja ki, hogy Adaline születési dátumától, 1908. január elsejétől kezdve meséljen valamit a XX. századról. Habár felbukkan pár jelzés, a téma eredendő kötődését fotóhoz, filmhez sem sikerül igazán megmutatni, pedig ha az eleven idő tartósításáról van szó, ez kézenfekvő volna. És hiába vetődik fel egy várostörténeti szál is, Adaline varázslatos élete San Francisco épülésével sem fonódik össze. Marad a romantikus mese. A film erénye, hogy klasszikusan elegáns, ahogyan Blake Lively szépsége is. De alig ismerjük meg a szereplőket, az évszázadot, a várost és a történetet, ez megnehezíti az azonosulást. Ebben a kimért románcban lett volna ennél nagyobb potenciál is. Ott doboghatna minden képkocka mögött az a bizonyos szív, amit így viszont folyton újra kell indítani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12225