KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Felejtés

Köves Gábor

 

Amióta a Sötét zsaruk folytatásában Michael Jacksonról is bebizonyosodott, amit egyébként már régóta sejtettünk, hogy a botrányhős-énekes ugyanúgy nem e bolygó szülötte, mint például Frank, az éneklő kutya, a filmvilág érdemi újdonsággal nem igazán tudott előhozakodni a köztünk élő idegenekkel kapcsolatban. Persze előfordulhat, hogy nem is állt szándékában, és az sem éppen elképzelhetetlen, hogy Hollywoodot már jó ideje maguk az idegenek irányítják, akiktől nyilván még az is kitelik, hogy az X-Akták valamennyi epizódját külön mozifilmként zúdítsák a gyanútlan emberiségre. Bármi is legyen az igazság, a Felejtés mindenesetre ezen összeesküvés-elméletet látszik alátámasztani. Mulder és Scully határidőnaplója tele van az ilyen és ehhez hasonló, megoldásra váró rejtélyekkel, ami viszont még újdonságnak számított néhány éve az igazságot odaát kereső sorozat indulásakor, abba ma már nemcsak a szereplők, de a nézők is belefáradtak. A Felejtés addig ér valamit, amíg nem a földönkívüli-rejtély rutinszerű megoldásával foglalkozik, hanem főszereplője, a kisfia elvesztésének traumájával küzdő családanya gyászmunkáját, fokozatos elszigetelődését, és egyre növekvő zavarodottságát szemlélteti. Julianne Moore van olyan jó színésznő, hogy elfojtott kétségbeesését látva a néző is kényelmetlenül érezze magát, kezdeti várakozásainkat pedig a képek nedves, őszi szürkesége is növeli. Hogy egy thriller mennyire akar szórakoztató játék maradni, nyilván az alkotók döntése, akik ezúttal a gyász mélységeinek rettenete helyett egy paranormális nyomozás blődségét választották. A váltott járművekkel folyó kergetőzés végén természetesen már megint szerencsétlen idegeneknek kell elvinniük a balhét: bűnlajstromukon a szokásos kalaplopási ügyek és világösszeesküvési kísérletek mellett ezúttal a gyerekrablás vádja is szerepel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1836