KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Én, a kém

Csillag Márton

 

Az Én, a kém esetében több szempontból is különleges filmmel van dolgunk. 1. A történet alapjául szolgáló, 1965 és ’68 között futó I Spy című amerikai tévésorozat főszereplői (Bill Cosby és Robert Culp) a médiatörténelem első pepita buddy-párosát alkották, azaz személyükben a képernyőn először alkotott megbonthatatlan kettőst egy fekete és egy fehér figura. 2. Eddie Murphy és Owen Wilson életükben először forgattak együtt B-kategóriásra sikeredett filmet. 3. A forgatás kedvéért Andy Vajna elterelte a hetes buszt.

Az eredetileg prágai akciójelenetekre írt történet középpontjában egy szupertitkos amerikai lopakodó eltűnése áll. A felbecsülhetetlen értékű repülőt egy Gundars nevű nemzetközi bűnöző Budapesten akarja minél jobb áron eladni egy minél veszélyesebb vevőnek Az USA Nemzetbiztonsági Hivatala szép fővárosunkba küldi hát Scott ügynököt (Wilson), hogy a világbajnoki címének megvédésére készülő Kelly Robinson bokszolót (Murphy) pajzsul használva Gundars közelébe jusson, és visszaszerezze a lopakodót. A páros budapesti kalandjai a város világörökséggé nyilvánított részeire korlátozódnak, a kijelölt határokon belül azonban minden száguld és robban. A döcögős történet érdekességét csupán az adja, hogy az aktuális menekülés/kergetés közben hőseink mintha azon gondolkodnának, mi is lehetne a következő lépés egy kevésbé fantáziátlan forgatókönyvben. Nem jut eszükbe semmi. Betty Thomas rendező filmje nem teljesíti vállalásait, hiszen másfél órában szeretne Bond-paródia, buddy-komédia, sikeres tévésorozat filmes adaptációja és a Murphy-életmű méltó darabja lenni. Ami pedig valaha a jobb napokat látott Oliver Wood képeit illeti – Budapest még a Barátok közt főcímében is jobban mutat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2098