KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ne szólj száj

Zsidai Péter

 

Bárki is állítja, nem hiszem el, hogy ugyanazt a filmvilágot látjuk ma is New Yorkból, mint AZ elõtt. Hogy Manhattan ugyanaz a hûvös acélsziget – nem szólva Hart Islandról –, ami felé az elbeszélés három irányból halad. 10 millió dollár a tét, a cirka 10 robotrepülõgépet magába záró drágakõ, egy 10 évvel korábbi fegyveres rablás tárgya. Hálaadás Napján térítik el Michael Douglas „200 dollár/óra pszichiáter” és családja pályáját a gyöngéd hétköznapoktól. Kislányát tetovált férfiak ragadják el, lábtörött, ám harcos felesége is életveszélyben kerül, miközben bûnözõk szabják az idõt. Az áruló, néhai rablótárs kamasz lányának tudatalja rejti a célhoz segítõ hat számjegyet, ezt kell kikanalaznia a doktornak. A bevilágított emlékezet utódot érhet. Reméljük hát, hogy a kettõs apaképet teljesítõ orvos igyekezete a feszítõ vágópontokon túl is egymáshoz illeszti a két gyermeket. Kérdéses, hogy az óramutatók szorításába került terapeuta abszolválhat-e ebédidõnyi rapiditással életet érõ mély merülést a tini lélek omladékaiban? Miután hamar kifogy a sokkba hatolás finom manõvereibõl, a gyógyász önkényes akarat érvényesítése következik: száguldás, visszasokkosítás a tetthelyen, küzdés kerti lapáttal a temetõben. Intenzíven zúdulnak a képek, klipritmusra dolgozik az adrenalin pumpa, míg a szirénák, helyszínelõk, életmentõk oltalmába nem jutunk. Az epilógus piros-kék csóvái azonban így, hogy a New York-i alkonyat sziluettjébõl hiányzik az ikertorony, már nem nyugtatnak. A sírgödör szélén meg is szólal a fõ rossz: életét se bánja, mivel visszabirtokolta a fontos követ, küldetése eredményes. Mi, akik maradunk, hogy vetünk véget erõszakos, pusztító meggyõzõdéseinknek? Ki vezeti le a vászonról a kriminalizált, globális amerikai önagressziót? Ki indítja el a szeretet stopperóráját?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2433