KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az operaház fantomja

Fáber András

 

Kockázatos dolog erről a filmről véleményt mondani. Ki tudja, hátha Az operaház fantomja című filmnek is van egy fantomja, s a szerencsétlen ítész könnyen úgy járhat, mint a filmbéli kritikus, aki rosszat mert írni a fantom reménybeli kedvesének debütálásáról a Faust női főszerepében: szétloccsant agyvelővel hanyatlik le a gőzfürdő kövezetére.

A francia rémregény egyik atyja, Gaston Leroux agyalta ki a fantomot csaknem száz évvel ezelőtt, s bár az ördög, akivel a figura egyezséget kötött, igencsak rágja a húsát, ahhoz képest meglepően jó egészségnek örvend, már amennyiben elegendő áldozatot tud (olykor elevenen) megnyúzni ahhoz, hogy rendszeresen elplasztikázza bőrének rothadását.

Iszonyodásra tehát elegendő ok kínálkozik, vérfröccsenésből és rémes szemforgatásból (utóbbi a színészi alakítást helyettesíti) bőven jut a nézőnek. S mindezt a magasrendű művészet orvén (ne feledjük, a helyszín egy operaház) – mely, mint a romantikusoktól tudjuk, az ördöggel való cimborálás révén születik. A Faust, a Szamárbőr és, a Dorian Grey arcképe ponyvafeldolgozásban is szuggesztív hatást keltett. A ponyvaregényből készült filmponyva azonban már vajmi keveset őriz meg a mintául szolgáló eredeti műalkotásból. Marad a művér és a műhűhó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4411