KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hálószobaablak

Faragó Zsuzsa

 

Orson Welles hires Sanghaji asszonya, minden idők egyik legzavarosabb krimije, ám minden idők egyik legszuggesztívebb filmje lebeghetett Curtis Hanson szeme előtt, mikor filmjéhez hozzáfogott. A krimikedvelő nézőt azonban biztosan nem érdekli az a finomság, hogy a hős és a hősnő épp egy tengeri akvárium előtt méregetik közös érzelmeik mélységét és közös ügyeik állását – akárcsak Welles klasszikussá vált képsorában.

Annál jobban megelégedéssel szoronghatja végig a hidegszívű és kéjsóvár szépasszony és a bumfordi, becsületes balek (főhősünk) harcát egymással, a rendőrséggel, és nem utolsósorban a gyilkossal. Ez a klasszikus krimik minden becsületbeli szabályát betartó film csak finoman utal arra a huszadik századi szorongásra is, melyet az egyszerűség kedvéért kafkainak szokás hívni, hogy tudniillik: az Igazság nyomtalanul elvész, sőt, önmaga ellentétébe fordul, és el nem követett bűnökért bűnhődünk.

De mindez csak derengő háttér. Mert bár a rendező tiszteleg a Filmművészet előtt, ám nagyon is tiszta szerkezetű, világos krimit forgatott mindennapi szorongásaink levezetésére, mely szuggesztív is, épp annyira, hogy jól fogyasztható legyen.

Mert a Hálószobaablak végül is mégiscsak igazi mese, ahol az igaz szerelmesek egymáséi lesznek, és igenis, mindenek ellenére, a Jó győzedelmeskedik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4913