KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/március
KRÓNIKA
• Gaál István: Herczenik Miklós (1930–1985)

• Breitner Miklós: Haldoklik-e a magyarfilm? Ár – költség – haszon
• Breitner Miklós: Interjú Drecin Józseffel a Művelődési Minisztérium államtitkárával Vita a filmgyártásról
• Lugossy László: Fantomgazdaság Vita a filmgyártásról
• Zalán Vince: Egy kelet-európai fotográfus Embriók
• Zsugán István: Arc ellenfényben Beszélgetés Zolnay Pállal
• Almási Miklós: Zsúfolóoptikával Visszaszámlálás
• Schubert Gusztáv: Elvis Presley azt üzente Beszélgetés András Ferenccel
• Bikácsy Gergely: Erosz túszai Az érzékek birodalma
FESZTIVÁL
• Fáber András: Kitörési kísérlerletek Nantes
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Itt élned, halnod kell
• Lukácsy Sándor: Ördögi kísértetek
• Koltai Ágnes: Te már nagykisfiú vagy
• Barna Imre: Káosz
• Barna Imre: A piszkos ügy
• Dés Mihály: Quilombo
• Ardai Zoltán: Az óriás
• Barna Imre: IV. Henrik
• Baló Júlia: Jörgensen, a zsaru
• Hegyi Gyula: Az ágyúgolyó futam
• Kapecz Zsuzsa: Azt mondják, baleset
• Faragó Zsuzsa: Farkasverem
• Hirsch Tibor: Lopják a koporsómat
• Gáti Péter: Hajmeresztő hajnövesztő
TELEVÍZÓ
• Forgács Éva: Sokkolás gyengeárammal A televízió és a képzőművészet
• Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia Babits drámája a képernyőn
KÖNYV
• Balassa Péter: Egy tanulmánykötet értelme

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bocsáss meg, Madárijesztő!

Kovács Ágnes

 

Sokat megélt helyközi hajó távozik el egy olyan városból, amelynek nincs is kikötője. Utasai: egy kopott kabátos öregúr és unokája, a kopaszra nyírt Madárijesztő, szomorúan néznek vissza. A parton kamaszokból álló fúvószenekar játszik. A dal a régi napos nyári délelőttök hangulatát idézi, amikor még a jólápolt parkokban nevetgélő emberek sétálgattak. Most hideg és nyirkos minden – a két távozóval valami olyasmi tűnik el örökre ebből a városból – ami immár nem megbocsátás dolga...

Az a szülő, aki elkíséri gyermekét erre a filmre, a felnőtt társadalomra fog ismerni ebben a gyerektörténetben. A film – leegyszerűsítve – egy árulónak vélt kislány, és az osztálytársai közötti könyörtelen harcról szól. Végül is a „kollektív bojkott” a gyerekekre jellemző (?) vad kegyetlenségbe torkollik. Rituálisan elégetik a kislányt jelképező madárijesztőt, pedig ő az egyetlen, aki nem áruló közöttük, ő az egyetlen, aki képes szeretni és megbocsátani, aki szeretne hősöket látni a társaiban. Más mint a többiek, és azok, hogy normálisnak hihessék magukat, vagy mert jelszavakkal van tele a fejük, nem tudják őt elviselni, nem tudják megérteni. Ezeknek a gyerekeknek nem maradt más, mint a sóvárgás egy-egy divatos nadrágra, magnóra, motorra. Kezdik már érteni a körülöttük folyó hazugságokat: hisztérikusak, szomorúak, gyökértelenek – talán ezért is próbálnak olyan kíméletlenül „igazságot” osztani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5678