HatársávMaurer Dóra mozgóképeiAz összehajtogatott időBeke László
Maurer Dóra képzőművészeti filmjei az állókép és a mozgókép között próbálnak új kapcsolatokat teremteni, de egyúttal az időről is szólnak.
Az elmúlt 10-15 évben egyre több vetítésre kerül sor nemzetközi és hazai kiállításokon, ami mögött egy egész esztétikai ok-okozati rendszer húzódik meg. Ebből a szempontból egy önmagában is különösen fontos esemény – Maurer Dóra retrospektív kiállítása – sajátos megvilágításba kerül. A vetítés térhódításának talán leglátványosabb manifesztációja két Velencei Biennálé volt (1999, 2001) – mindkettőjüknek a közelmúltban elhunyt zseniális művészettörténész és kiállításrendező, Harald Szeemann volt a „kurátora”. Szeemann Velencében mást is csinált: többek között végérvényesen kiterjesztette az európai és az amerikai művészet hatáskörét a Távol-Keletre (és behozta főleg Dél-Koreát Európába), a Biennálét pedig a Városi Park mellett az Arsenal körüli gyár- és dokkterületre. De nemcsak erről van szó. A vetítés nemcsak a „képzőművészeti film és videó” műfaját foglalja magába, hanem egyrészt mindenfajta „filmet” (beleértve még a leghagyományosabb játékfilmet vagy dokumentumfilmet is), másrészt az újabb fejleményeket: videó- és kompjúter-installációkat, digitális és internetes berendezéseket, informatikai újításokat. Végső soron egy hatalmas szemléletváltásnak lehettünk tanúi az utóbbi évtizedekben, melyeknek filozófiai hozadéka a műfaji változásokon túl az idővel való új bánásmód megjelenése a művészetben, és ez nem más, mint az állókép és a mozgókép közti új kapcsolatok megteremtése. Hogy érthetőbb legyen, mire gondolok: az új paradigma egyik hőse, Bill Viola olyan filmeket (videókat, elektronikus képeket) készít, melyek vetített állóképekként jelennek meg, rajtuk „nem történik semmi”, és csak viszonylag hosszabb idő, akár néhány perc elmúltával derül ki, hogy a háttérben megváltozott egy részlet, vagy a vásznon mozdulatlanul álló személyek lassan megelevenednek.
Ennek a történeti változásnak az egyik úttörője Maurer Dóra, akinek az életművét a közelmúltban a Ludwig Múzeum (Lumú) mutatta be, és ennek az életműnek a kedvéért vissza kell mennünk legalább az 1970-es évek elejéhez, az experimentális film vagy az „expanded cinema” időszakához.
Formálisan nézve Maurer Dóra életművének csak egy szakasza tartozik a filmművészethez. Grafikusnak készült, festő és objektkészítő lett belőle, a képzőművészeti fotóhasználat (konceptuális fotó) egyik első művelője Magyarországon, majd művésztanár (egyetemi tanár), fordító és tanulmányok, szakkönyvek szerzője – többek között. A sokoldalú életműnek számos olyan vonatkozása van, amelyről mint „központi fontosságúról” kellene írni másutt, máskor – itt és most a filmnek kell előtérbe kerülnie. (Más kérdés, hogy ezek a területek mind szorosan összefüggenek.)
Maurer két művészeti-korszakváltó filmje: a Relatív lengések (1973) és az Időmérés/Timing (1973/1980). A bemutatókon a nézők többsége mindkettőt rendkívül unalmasnak találta, annál is inkább, mert rendkívül didaktikusak és szisztematikusak. Az elsőben a kamera egy lámpát vesz fel, mindkettő fel van függesztve a mennyezetre, majd a lámpa lengeni kezd az álló kamera előtt, a kamera leng az álló lámpa előtt, végül mindkettő lengeni kezd, egymással párhuzamos vagy ellentétes irányban. „Tanfilm is lehetne”, de inkább egy mintaszerű konceptuális film, vagy filmről szóló film: film-film.
A Timing Maurer egyik főműve, a „képzőművészeti film” egyik legtisztább filmje. Témája hihetetlenül egyszerű: Maurer egy lepedőt hajt össze, félbe, majd megint félbe, és így tovább, amíg lehet, csakhogy a lepedő a filmvászonnal azonos méretű, és a hajtogatás közben a vászon is feleződik, negyedelődik, nyolcadolódik… és a kétféle osztódás természetesen nem esik egybe. Ez a film „abszolút film” az előző „film-film” értelmében; egyúttal az időről (időbeosztásról, időfelosztásról) is szól, melyben az idő tagolását a felület (a tér) tagolása szabályozza, és viszont. Ugyanakkor az üres „vászon” metaforája miatt a film képzőművészeti-festészeti film is, tehát a kor szóhasználatának megfelelően „konceptuális”. A film konceptuális felépítése – strukturáltsága – annyira szofisztikált, ugyanakkor Maurer gondolkodása és filmes mozgása-mozgatása annyira természetes, hogy egy neves német művészettörténész kénytelen volt a filmet – a szó pozitív értelmében – feministának nevezni. Maurer szerint másról és ennél többről van szó.
Maurer korai filmjei irányadók voltak a Balázs Béla Stúdió „Filmnyelvi sorozata” számára, amelyet Bódy Gábor kezdeményezett azzal a céllal, hogy különböző művészeti ágak avantgárdista alkotóit a film számára összehozza, és ez sikerült is a kor számos fontos írójával, költőjével, zeneszerzőjével és nem utolsósorban képzőművészével. Ami az utóbbi csoportot illeti, e sorok írója egy manifesztum-szerű írást is megfogalmazott számukra A két vászon címmel. De nem csak erről az interdiszciplinaritásról volt szó, hanem a filmen belüli határátlépésekről és szintézisekről is: a BBS egészét érintő stratégiai jelentősége volt annak, hogy a Filmnyelvi sorozat az alkotóközösség másik radikális irányzatát, a szociográfiai/szociológiai filmet megkísérelte a kísérleti filmmel összehozni. Az ilyen kísérletek kiválóan sikerültek például Szentjóby Tamásnak (Kentaur); Bódy Gábor Négy bagatellje a szó átvitt értelmében hajszálkeresztet illesztett egy alkoholistával készült „mélyinterjúra” (mely epizódot időnként kivágták a filmből). Sőt, Bódy ebbe a műfaji szintézisbe később még a játékfilmet is igyekezett bevonni. Maga Maurer szinte sohasem tévedt a szociologizálás irányába – egy kivétel a Hétpróba (1982), melyben a szereplők mintegy „kísérleti interjúalanyokká” válnak. A minden szociográfiához szükséges realitásérzék és életközelség nála másképpen jelentkezett: képzőművészeti és fotó-alkotásainak természeti és természetes anyaghasználatában (fűszálak, faágak, kövek) és a meghökkentően természetes gesztusokban, akciókban (példa ezekre a Május elsejei privát felvonulás mesterséges talajon (1971) otthoni demonstrációja és a róla készült fotósorozat).
Maurer egyébként nagyon inspiratív munkatársnak bizonyult más kiváló alkotók esetében is. Egy ideig Erdély Miklóssal együtt vezették a Ganz-Mávag Művelődési Központ „kreativitási gyakorlatait” (1975–1977), melyek között nem ritkán filmezési gyakorlatok is előfordultak (csoportos közelítés a kamerához, menekülés a kamerától stb.). És nem utolsósorban: Maurer Dóra, Józef Robakowski lengyel avantgárdfilmessel együtt, alapító tagja volt a Bódy Gábor által kezdeményezett Infermental nemzetközi videómagazinnak (1980-tól).
Maurer több oldalról is körülbástyázta a maga filmalkotói tevékenységét. Legfontosabbak ebből a szempontból fotószekvenciái (konceptuális fotósorozatai). Az egyik típus párhuzamos mozgássorok együttese, mely az egymást fényképező mozgó személyek dokumentációja, a másik egyszerű mozgásfázisok tetszés szerint összeállítható együttese, ahol azonos elemek variációi különböző jelentéseket vesznek fel. A párhuzamos szekvenciák véletlenszerűen összecsengő szinkronitása közvetett módon, de jelentősen hatott Hajas Tibor fényvillanásokra épülő egész ars poeticájára. A stochasztikus értelemben alkalmazott véletlenszerűség mint alkotó princípium Maurer több munkájában is megjelent, legmarkánsabban a Jeney Zoltánnal közösen készített Kalah (1980), mely az alapvető arab táblajáték lépéseit felelteti meg hangeffektusoknak és színfelvillanásoknak.
Maurer további konceptuális alkotóelvei, mint az „eltolhatás”, a „vetített kvázi-képek” vagy a különböző anamorfózis-fajták és görbült színfelületek – mai munkásságának csúcsteljesítményei – ezt a retrospektív kiállítást az utóbbi évek legjobb Lumú-tárlatai közé juttatják. A művész nemcsak rendkívül tudatos alkotó, de saját egész életművét is fegyelmezetten tartja kézben – nem véletlen a tárlat „Szűkített életmű” alcíme, mert a szelekció maximális tartalmi-formai koncentrációt eredményezett. Ugyanakkor a magas fehér falakon lazán és levegősen elhelyezett, játékos kontúrú, színpompás festményekre gondolva ma sem tudok jobb jelzőket találni az együttesre, mint „lebegő” és „szárnyaló”.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1509 átlag: 5.25 |
 |
|
