KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Vörös szikla

Varró Attila

Red Cliff – kínai, 2008–2009. Rendezte: John Woo. Szereplők: Chang Fengji, Tony Leung, Takeshi Kaneshiro. Forgalmazó: Gamma. 150 perc.

 

John Woo szűk két évtizednyi önkéntes száműzetése után Kína legnagyobb történelmi eposzával tért vissza szülőhazájába: a kétrészes Vörös szikla a valaha készült legdrágább kínai filmek egyikeként a legsikeresebb kínai film lett otthonában, világszerte helyreállítva alkotója közelmúltbeli fiaskóktól tépázott renoméját. Az i.sz. 208-ban lezajlott legendás folyami ütközet históriájának monumentális feldolgozásához Woo ezúttal sem a történelemkönyveket választotta kiindulópontul: miként az 1970-es években forgatott hongkongi wuxiáinál, ismét a szépirodalmi és népi hagyományok (ez esetben a Három Királyság Románca című hőseposz) jóval drámaibb alapanyagaihoz fordult, hogy filmre vigye nemzete látványos válaszát Hollywood Trójájára.

Korszaknyitó művében már a történetválasztás is azt sejteti, hogy a hazatért rendező egyelőre nem kíván a pekingi kormány propaganda-gyárosaihoz csatlakozni. Szemben a nemzetegyesítés nagy ideáját történelmi példákkal fényező hőseposzokkal, a Vörös szikla Kína három részre szakadásáról mesél, amelyet az önös politikai célokat követő északi diktatúra ellen fellépő déli tartományok nemes ellenállása okoz – sőt mi több, míg az agresszor Cao Cao szerepében a pekingi filmgyártás színészikonja, Chang Fengji feszít, addig a déli (fő)hősöket rendre hongkongi (Tony Leung) és tajvani (Takeshi Kaneshiro, Chang Chen) sztárok formálják. A korosodó mester azonban nem csak régi hitvallását, de jellegzetes formanyelvét és tartalmi kézjegyeit is megőrizte: a négy és fél órában arányosan elosztott négy ütközet – mozgalmas tömegjelenetei ellenére – az emberfeletti tábornokok bravúros montázsokkal felstilizált magánakcióiként jelenik meg, a két déli hadvezér együttműködése a hajdani heroic bloodshedek ambivalens Tao-felállását idézi, sőt a történelmi hűség sárba tiprása árán Woo még emblematikus mexikói felállását is becsempészi a fináléba. A régi rajongók azonban nem csupán szívmelengetően ismerős képsorokban idézhetik fel emlékeiket (a fehér galamboknak immár dramaturgiai funkció jut, az első ütközetben pedig egy csecsemővel a karban végrehajtott akciósorozat is helyet kap), de ráismerhetnek Woo töretlen humanizmusára is, amit az álomgyári évek nem puhítottak giccsgyanússá és nem keményítettek acélosan cinikusra: a Vörös szikla ismét egyazon hitelességgel beszél az elkerülhetetlen széthullásról és az ellene folytatott harc értelmébe vetett sziklaszilárd hitről.

Extrák: A magyar kiadó az eredeti helyett az alig 150 perces amerikai moziváltozatot kínálja a honi piacnak, féltőn megőrizve az akciókat, ám nagylelkűen leszűkítve a drámai konfliktusokat: ezek után kíváncsian várjuk a Ben Hur tengeri csatára és kocsiversenyre redukált másfél órás kiadását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10353