KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Eszkimó asszony fázik/Xantus János kisfilmjei

Pápai Zsolt

Magyar, 1983. Rendezte: Xantus János. Szereplők: Méhes Marietta, Boguslaw Linda, Lukáts Andor, Víg Mihály, Magyar Péter. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmarchívum. 111 perc.

Magyarországon kevés rendező kezdte a karrierjét ígéretesebben, mint Xantus János, aki előbb főiskolai vizsgamunkáival babonázta meg a tanárait (Werther élete; És így s eképp tovább), aztán a BBS-ben készült kisfilmjeiben (Diorissimo; Női kezekben) már egyenesen trendet diktált, és egyik előkészítője lett a nyolcvanas évek legeredetibb és legmeghökkentőbb irányzatának. Az úgynevezett új-érzékenység szembe ment a magyar film fősodrával: a Diorissimo és a Női kezekben a stilizációs technikáival (a valóságot felülfestő színeivel); bizarr és szürreális világával; továbbá a műfajiság megszüntetve megidézésével (a thriller, a horror, sőt alkalmasint a burleszk és a katasztrófafilm elemeinek felvillantásával) kapcsolódott az egyetemes filmben mutatkozó posztmodern törekvésekhez. Xantus úgy játszott bennük képpel és történettel, mintha mindig ezt csinálta volna, és közben – szintén a játék jegyében – folyamatosan provokálta a befogadót egy kvázi „mélyebb” jelentés ígéretével. Titokfejtésre hívta a nézőt, de közben rendre el is lehetetlenített minden ilyen jellegű próbálkozást.

A debütáló nagyjátékfilmjéhez részben a Diorissimo és a Női kezekben, részben pedig a mesteri főiskolai munka, az És így s eképp tovább (a magyar filmtörténet egyik gyöngyszeme: az igaz barátság himnusza) szolgált inspirációul. No és persze a korszak alternatív zenei kultúrája, illetve annak egyik tündöklő zenekara, a Trabant elnevezésű formáció, amelynek a dalai a történet szerves részét képezik: értelmezik és kommentálják az eseményeket.

Az Eszkimó asszony fázik az ekkor virágzó francia újromantika (a Besson, Beineix, Carax nevével fémjelzett irányzat) filmjeivel ápol szoros rokonságot: melodráma keretbe helyezett leépülés-történet, középpontban egy jómódú családból származó, sikeres koncertzongoristával, aki karrierjét és életvitelét is feladja akkor, amikor találkozik egy különös vamppal, a korántsem számító pókasszonyként feltűnő, inkább önmaga számára is rejtélyes fiatal lánnyal. Az Eszkimó asszonyban mindenki rosszul érzi magát (a figurák jellemzően egységesen elvágyódnak valahova máshova, mint ahol éppen vannak), de Xantus ezt az alapérzületet nem fájdalmas szomorúsággal, hanem mérsékelt sztoicizmussal mutatja be. A zárójelenetben viszont óvatosan tónust vált, és ennek meg is van az eredménye: gombóc marad a gyomorban.

Extrák: Gellért Gábor beszélgetése Xantus Jánossal; halláskárosult-felirat; angol felirat. A lemez éke a három kisfilm: a Diorissimo, a Női kezekben és az És így s eképp tovább. Az első kettő digitálisan felújítva szerepel a lemezen, az Eképp tovább minősége viszont gyengébb: ismerve a Filmarchívum munkatársainak lelkiismeretességét, nyilván az optimális technikai feltételek hiánya miatt ilyen állapotú a film. De ezzel együtt nagy esemény a megjelenése.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10550