KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szökevény

Békés Pál

Szerencsére nem maradunk egyedül ezzel a megérzésünkkel, hiszen ugyanígy vélekedik róla a kórházban szinte mindenki. A rendezőről nem is beszélve. Így azután semmi sem gátol bennünket, hogy drukkoljunk neki. Szurkolunk is tiszta szívvel – igazán rászorul a szerencsétlen. Amikor életfogytigra ítélik, majd egy országúti baleset révén kiszabadul, egyszeriben megmutatkoznak igazi képességei. Ez az ember úgy menekül, rejtőzik, bújik, bujkál, lapul, lapít, sunyít, dekkol, hogy az már művészet. Holott a sors és a chicagói rendőrség szolgálati beosztása párját ritkítóan szívós kapót oszt rá. A film legjobb egyharmada akár a „Vadászjelenetek Közép-Illinois-ból” alcímet is viselhetné. Üldöző és üldözött nagy párharcának, a róka és a falka, a műnyúl és az agár, a borz és a kotorékeb halálosan harmonikus kettősének vagyunk szemtanúi. Mire Harrison Ford felgöngyölíti a szálakat, és futtában, menekültében is megfejti, hogy ki és miért gyilkolta meg feleségét, a vadász megkedveli a vadat. (Közben az üldöző alkalmanként megpróbálja szitává lőni áldozatát, ám az üldözött a belékódolt humánum okán kétszer is megmenti a kopó életét.) Mire bilincs kattan Harrison Ford csuklójára, cinkos mosoly derül a nagy párharc részeseinek barázdált arcára. Becsülik egymást, mert nem alkuvó ellenfelet ismertek meg másikban. Meg aztán férfiak volnának mindketten. Talpig. Kemények és derekasak. Vagy mi a szösz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1057