KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Menny és pokol

Benke Attila

Tengoku to jigoku – japán, 1963. Rendezte: Kurosawa Akira. Szereplők: Mifune Toshiro, Mihashi Tatsuya, Nakadai Tatsuya. Forgalmazó: Etalon Film Kft. 142 perc.

 

Akira Kurosawa a mesteri kosztümös drámái (A hét szamuráj, Véres trón, A testőr) mellett néha szinkronidejű filmeket is forgatott, melyek a 1945 utáni Japán társadalmi viszonyait állították fókuszba (Élni, Rőtszakállú). A „japán gazdasági csoda” után prosperáló, ugyanakkor társadalmi-politikai feszültségekkel teli hatvanas években játszódik az Ed McBain King’s Ransom című 1959-es bűnügyi regényéhez lazán kapcsolódó szerzői krimi, a Menny és Pokol is. A radikális baloldal az amerikai-japán biztonsági egyezmény elleni tüntetések mellett támadta a tradicionális japán társadalmi és családi normákat. E fejlemény bár a Menny és Pokolban az újhullám (nuberu bagu) formabontó alkotásaitól eltérően ugyan klasszikus műfaji keretek között jelenik meg, ám Kurosawa mégis komplex módon mutatja be a korszak osztálykonfliktusait.

A vállalatvezető főhős, Kingo Gondo anyagi gondokkal küzd, így cseppet sem hiányzik neki egy zsaroló hívása, aki állítólag elrabolta fiát, s váltságdíjat követel a gyermekért. Öröm az ürömben, hogy a gyerekrabló hibát vétett, és nem a főnök, hanem a beosztott, Gondo sofőrjének fiát ejtette foglyul. A makacs férfi csak felesége és a könyörgő sofőr nyomására hajlandó fizetni, ám ezzel koránt sincs vége a Menny és Pokolnak, minthogy Kurosawa klasszikus krimicselekménnyel dolgozik, közben pedig lassan a rendőrségre, illetve a nyomozókra kezd fókuszálni.

Azonban a Menny és Pokol csak a felszínen hagyományos bűnügyi történet, Kurosawa kardforgató drámáihoz hasonlóan eltér a konvencióktól. A japán rendező krimijében nem a „ki tette?”, hanem a „hogyan működik ez a társadalom?” a legfontosabb kérdés. A nyomozás közben nemcsak a rendőrség még mindig a tradicionális erkölcsi normákon alapuló módszerei (a megszállott nyomozónak, Tokurának nem elég az emberrabló kézre kerítése, halálbüntetést akar kieszközölni a bűnöző számára), hanem az osztályegyenlőtlenségek is kristálytisztán láthatóvá válnak: az alsóbb osztályoknak „alacsonyabb az árfolyama” a pénzvilágban.

A Menny és Pokol tehát a rendezőhöz méltó módon összetett, intelligens bűnfilm, mellyel bár vannak ritmusproblémák, kicsit le is ül a cselekmény második felében, de az utolsó fél óra, kiváltképp a döbbenetes erejű zárójelenet mindenért kárpótolja a nézőt.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12996