KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kultuszmozi

Háromszázezer dolláros ötlet

Muhi Klára

Beszélgetés Kovács László operatőrrel.

 

– A budapesti mesterkurzusra a nemrég felújított Szelíd motorosok kópiájával érkezett.

– Nálunk Amerikában borzasztó a helyzet a filmek archiválása terén. Egy tíz-tizenöt éves film szörnyen el van hanyagolva, restaurálni kellene, de mindig azt mondják, nincsen rá pénz. Ma már talán a DVD miatt kicsit jobb a helyzet, de sokáig az volt a stúdiók filozófiája, hogy ha egy film lejátszott, akkor legföljebb már csak gitárpengetőnek jó. De az Easy Rider gyönyörű lett, mert a mai nyersanyagok már vagy tízszer jobbak, mint a régiek.

– E szerint ma könnyebb operatőrnek lenni, mint harminc éve?

– Nem, mert világítani még tudni kell. Ez az érem másik oldala. Az új filmesek sokszor azt hiszik, hogy felkapnak egy digitális kamerát, és bárhova elmennek, máris megvan a kép. A producer meg örül, hogy nem kell világítani. Ettől azonban csak lustábbak lesznek a filmesek, ez nem igazi filmcsinálás, hanem home movie. Még dokumentumértéke sincs, mert a dokumentum is kreáció. A kép megalkotásához, ahhoz, hogy a történet a képekkel legyen elmondva, operatőr kell. És a fény kontrollálása a legfontosabb. Ezt pedig meg kell tanulni.

– Visszatérve a Szelíd motorosokhoz, végül is kinek érte meg, hogy fölújítsák?

– Elég hosszú történet. Úgy kezdődött, hogy a Columbia, a film forgalmazója valójában utálta az Easy Ridert. Csak azért forgalmazták, mert a producer Burt Schneider apja volt akkor a Columbia elnöke. A fiú pedig azt mondta az apjának, hogy ezt neked forgalmaznod kell.

– Holott az öreg utálta…

– Annyira, hogy végig sem tudta nézni. Aztán csak megmutatta a stúdió vezetőségének, de tizenöt perc alatt mindenki kiment a vetítőből. Végül mégiscsak bemutatták – a többi pedig már filmtörténet. Aztán a huszonötödik évfordulójára kerestek egy vetíthető kópiát, de nem találtak. Különböző kópiákból mégis összeszedegették a filmet valahogy, innen is volt nyírva egy kicsi, meg onnan is, szörnyen nézett ki. Közeledett a harmincadik évforduló, nincs kópia. Szerencsére a Columbia tulajdonosánál, a Sonynál van egy fantasztikus ember, aki szívén viseli ezeknek a régi klasszikusoknak a sorsát, és elhatározta, újra fölfedezteti a filmet. Nagyon sok akadályba ütközött, de nem hagyta magát. És mindig, ha már tartott valahol a dolog, megvolt pár perc, fölhívott, hogy nézzem meg. Végül közel két évig ültünk a sötét vetítőben, egy bonyolult kémiai és digitális processzus irányítóiként, de a végeredmény mindenért kárpótolt. Aztán az Amerikai Filmakadémián tartottak egy új ősbemutatót, ahová meghívták Denis Hoppert, engem, a vágót, és természetesen Peter Fondát. Övé volt egyébként a film eredeti ötlete, Burt Schneider háromszázezer dollárt adott rá, ennyi volt az egész költségvetés.

– A film kultusza máig is kitart?

– Igen. Amikor különböző szemináriumokra hívnak, mindig azt kérik tőlem, hogy hozzam az Easy Ridert. Meg szoktam jegyezni: fiúk, én más filmet is csináltam, nemcsak a Szelíd motorosokat.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 30. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2041