KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Himalája – Az élet sója

Köves Gábor

 

5000 méter magasan ritkul a levegő és ritkulnak a játékfilmek. A tibeti Dolpo falucska lakói az odalentről érkezett kamerás európai segítségével a környék vezető filmes nagyhatalmává nőtték ki magukat: életüket, szokásaikat, mindennapjaikat játszották el, élték meg a francia dokumentumfilmes által formába öntött népmesében. Az istenek intelmeire hallgató idős elöljáró és a maga erejében gőgösen bízó fiatal trónkövetelő versenyfutása alkotja a film gerincét: a sóval, mely a falu egyetlen élelemre váltható kemény valutája, időről-időre útra kell kelni. A nagy menetelés során le kell győzni a nagy ellenséget: a hegyet. A zarándokút sikere létkérdés. Ezúttal azonban két zarándok indul útnak. Az elemek és egymás ellenében menetelnek. Az öreg és a fiatal. Hagyománytisztelet kontra fiatalos hevület. Isten kontra ember. A rendező – joggal – abban bízik, hogy meséjét, megtámogatja a valóság: a világtól elzárt kis közösség spirituális és tárgyi világának életre hívása, az egzotikus környezet, a Himalája kő- és hó-sivatagai, magasba meredő csúcsai és szakadékai. Filmje, minden őszintesége és nemes szándéka ellenére, immár egy trend szerves darabjának tekinthető. Eszkimó fut a jégmezőn, nyomában a meggyilkolására szövetkezett riválisokkal – már két éve annak, hogy az eszkimók mozija (Atanaurjat) elkészült, fesztiválok adogatták kézről-kézre, a Himalájának is ez rendeltetése. Pedig nem érzem, hogy fontos film lenne, még csak azt sem, hogy egy kimagaslóan jó filmet néznék, csupán egy érdekes kísérletet. A világzene piacképessége ma már vitathatatlan. Eljött az ideje a világfilmek felzárkózásának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2096