KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szerelem színei

Harmat György

Az egyetemista Finn házassági ajánlatot kapott, mélyrehatóan el kell gondolkodnia rajta, emellett meg akarja írni tudományos dolgozatát. Minderre gyermekkora helyszíne a legalkalmasabb. A vidéki házban tölti hát a nyarat nagyanyja, nagynénje s egyéb nőrokonok társaságában, akik Finn esküvőjére patchwork quiltet varrnak, azaz olyan takarót, mely különböző darabokból áll össze. Innen a film (eredeti) címe (Hogyan készítsünk amerikai takarót?), és innen a szerkesztésmódja is. A hölgyek ugyanis nemcsak a quilt egy-egy darabját ajánlják fel Finnek, hanem életükét is. Történeteket mesélnek önmagukról és egymásról. A szerelmi históriák kérdéseket vetnek fel. Hogyan fulladnak unalomba a lángoló érzések? Hogyan lehet kitartani a hűtlenkedő férj mellett? És így tovább...

Mire elkészül a takaró, Finn megtalálja a választ arra, kihez kösse az életét. A rendező előzékeny összefoglaló montázsa révén a néző is tudatosíthatja magában, melyik (fiatalkori) élmény melyik mesélőhöz tartozik, sőt többé-kevésbé azt is, hogy ki milyen fokú rokona a főhős leányzónak. Íme a hollywoodi művészfilm: annyi az epizódja s a (mellesleg többnyire pompás) figurája, hogy egy Altman szükségeltetne megformálásukhoz. E mű rendezőnője a legkevésbé sem Altman. Mértanilag kiszámított felépítéssel, szép fényképezéssel, komótosan a teljes érdektelenségbe süppeszti nyersanyagát. A végén pedig nem elég, hogy Finnt az egyik történetből kiröppent varjú(!) vezeti el – mulatságos szimbolizmussal – az Igazihoz, a lány szóban is elmondja a tanulságul leszűrt banális életfilozófiát. Kár. A takaró egyébként szép. A film azonban csak falvédő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=299