KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Apádra ütök

Kézai Krisztina

 

Apa csak egy van. Az is sok. Főleg, ha nincs humora, de van egy kibírhatatlan macskája, mindenféle gyanús fotók a házi szentélyben és még gyanúsabb foltok a múltjában. De a legnagyobb probléma: az istennek sem akarja férjhez adni a lányát.

Gregnek főleg az utóbbi okoz gondot: ő ugyanis ég a vágytól, hogy elvegye Pamet. És mivel Pam családjában a papa véleménye a döntő, Greg hősiesen belevág élete legszörnyűbb hétvégéjébe, hogy megkedveltesse magát apósával. Gondolom, a helyzet sokaknak ismerős, és kevesen emlékeznek vissza az első találkozásra könnyes szemmel. Az áhított cél érdekében ilyenkor mindenki vigyorog, dicséri a mama főztjét, helyesli a papa politikai nézeteit és többször is végighallgatja, milyen ennivaló volt szíve választottja abban a kis fodros ruhácskában, amit a harmadik születésnapján leöntött csokoládéval. Ennyi belefér. Greg azonban megdönti az összes rekordot: ez a helyes, kedves, jószándékú és nem túlságosan ostoba férjnek való röpke 48 óra alatt többször rombadönti a házat, átlag félóránként körberöhögteti magát és begyűjt több életveszélyes fenyegetést. Nyugodtabb pillanataiban a macska hajkurászása közben néha titokban elszív egy cigit a tetőn.

Mindez azonban logikusan és fokonként következik a helyzet abszurditásából. Nagy erőssége a filmnek, hogy végig sikeresen egyensúlyoz a „veled is megtörténhet”, a vérciki és az „ez azért már túlzás” között. Kint is vagyunk, bent is vagyunk: nézzük, mert ismerős, velünk is megtörtént, és nézzük, mert megnyugtató, hogy velünk nem történt meg.

Néha résztvevően felszisszenünk, idejétmúlt módon a szereplőkért röhögünk, nem a szereplők ellen. És ez akkor is újszerű lenne a jelen vígjátékai között, ha a film döcögős, erőltetett vagy sematikus lenne. De nem az.

A producer gratulálhat a főszereplőnek. Robert de Niro - Robert de Nirónak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3191