KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Titanic

Turcsányi Sándor

 

Láttam egy filmet. Hosszú volt, több mint három órás. Egy nagy hajó nagy katasztrófájáról szólt, ezért minden iszonyú nagy volt benne. Nagy volt a tenger, nagy volt a hajó (ún. épülethajó), az igyekezet is nagy volt, de leginkább az unalom. Én jéghegyet az életben nem vártam még ennyire. Milyen film az, aminek előre tudni a végét? Mentem haza, és így morogtam, amikor eszembe jutott, véletlenszerűen mintegy, a családi levéltárunk egyik elég mostohán kezelt darabja. Múltkor a mostohám kezéből kellett kicsavarnom, amikor levélbombát akart belőle gyártani. Lehet, hogy semmi köze az egészhez, de szöget ütött a fejembe, hátha. Öntsünk végre tiszta vizet a bilibe Titanic-ügyben. Megpróbálom fölidézni:

Drága Mindnyájatok!

Mióta elhagytam édes jó szüleim földjét, számos kalandon mentem keresztül. A Bécsben átélt áruházi (drága Lenke nénit is nyugtassátok meg: én? kabátot? Még a feltételezés is sértő!) és a párizsi lóversenyen esett (méghogy megtalálták nálam Bedford lord zsebét, ugyan kérem) kalandokról már beszámoltam, de mostanra már megváltoztak a dolgok. Southamptonban végre révbe értem, mert ez egy nagy kikötőváros. Már az első nap találtam magamnak jó munkát, Betsy mama intézetében lettem mindenes, vagyis karbantartó. Ez egy nagyon finom intézet, de csupa úr jár, fogyasztanak, és rengeteg táncosnőnk van. Én elvégzek minden feladatot, és ügyelek, hogy ne legyen rendbontás.

Tegnapelőtt (1912. ápr. 9.) reggel azonban egy jelentősen ittas úr, olyan tengerész ruhában, durván sértegetni kezdte jótevőmet, Betsy mamát, hogy romlott az áruja. Szó szót követett, és a nehezen beköszönteni látszó tavasz végett nálam volt egy piszkavas. Betsy néni összecsapta a kezét, és szólt a fiúknak, hogy segítsék levetkőztetni a földön fekvő tengerészt. Rövid tanakodás után rám adták a ruháját, és bérkocsi vitt a kikötőbe. Betsy mama azt mondta, nem lesz semmi baj, csak mondjam mindenre, hogy a nevem Smith. Smith kapitány. Ez nagyon jól sikerült. Felszálltam egy nagyon nagy hajóra, ahol nagyon jól bánnak velem, és olyasmire célozgatnak, hogy én valami magas beosztást töltenék itt be, majd kiderítem. Nem fogjátok elhinni, ma Benjamin Guggenheimmel, a mágnással, Isador Strausszal, a Macy áruház tulajdonosával és Francis Millettel, a Brooklyn-híd építőjével vacsorázom az én asztalomnál. Tegnap is velük vacsoráztam, kicsit sok köztük a zsidó, de nagyon helyes népek, ha hazamegyek, lehet, hogy én is nyitok egy áruházat. Most már búcsúzom, gondoljatok rám, és ne feledjétek, hogy már nem én vagyok a családi balfácán.

Tengernyi csók: Béla

U. i.: Az idő nyugodt, kellemes esténk lesz, és a hajó megy.

1912. április 14. este 10 óra után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3618