KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Téli vendég

Hungler Tímea

 

Nem egyének a főszereplők Alan Rickman szép, embermeleg filmjében, hanem egyénként lélegző párok: a férjét gyászoló Frances és anyja, Elspeth; Frances fia, Alex és a meghódítására minden praktikát bevető szomszéd lány, Nita; a halálfélelmeiket temetések látogatásával oldó idős barátnők, Chloe és Lily; valamint a sulit éppen elbliccelő két kisdiák, Tom és Sam.

Az egy nap alatt játszódó történet a párok egymáshoz fűződő viszonyáról, a viszonyok módosulásai és egy-egy sorsfordító döntés meghozatalá körül forog. A laza epizódokat a közös helyszín, mindannyiuk otthona, a skóciai tengerparti városka kapcsolja össze. Itt élnek hőseink, akik közül az egyik fél a párból mindig erősebb, a változtatás, a változások híve, igenli az életet; a másik viszont ezer szállal kötődik a múlthoz, a megszokotthoz, az állandóságot, az örök változatlant keresi – a halál vonzásában él.

És hogy kicsoda „a téli vendég”? Kinek régóta várt és szívesen látott, másnak azonban nem kívánt társaság: a másik, a másikban megfogalmazódó változás, vagyis a télbe, a Halál-metaforába beköszöntő Élet lehetősége.

Az állandóhoz és a változóhoz fűződő kapcsolat az, melyről filmünk valójában szól, melyhez szereplőink hozzáállása állandóan változó; nem lezárt történeteket láthat a néző a vásznon, hanem egy múltbeli történet lezárulását és egy új történet kezdetét, vagyis magát a Változást.

Tom az utolsó kockákon nekiindul a befagyott tengernek háta mögött hagyva barátját a biztos parton, az újat, az ismeretlent választva, bizonyítva ezzel a film tanulságát, amelyet az előttünk alakuló párkapcsolatok is hangsúlyoznak: élni gyakorta nehezebb, mint meghalni – legalább is ugyanakkora bátorság kell hozzá, mint a halálhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3965