KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sirens

Szirének

Sneé Péter

Kecsegtető történet a szabadság és a szerelem összefonódásáról. Emlékszünk talán még a hatvanas, hetvenes évek hasonló témájú jugoszláv filmjeire, micsoda tűz csapott ki azokból, s a béklyó elvetésének mekkora örömét árasztották. Szinte izzott, sistergett a vászon. John Duigan mindebből programot csinál és korrektül, angolos hidegvérrel mondja föl a leckét. Egy Sidney-i kiállításról eltanácsolják Norma Lindsay pornografikusnak ítélt festményét a harmincas években. Fiatal lelkészt küldenek az alkotóhoz, hogy rávegyék az önkéntes visszalépésre. Anthony feleségével látogat a farmra, ahol a művész családja és aktmodelljei fogadják. Vendéglátóik szabados életvitele mindkettőjüket fölháborítja, ám hatása alól egyikük sem vonhatja ki magát.

Pikáns helyzet, förgeteges komédiára és fontos igazságok megfogalmazására egyaránt kitűnő, töméntelen, kopogó mondaton kívül mégsem csihol ki egyebet az írórendezőből. Fecsegnek tehát szereplői, játékuk pedig halovány. Ausztrália csodálatos ősparkjairól sem készülhetett ennyire bágyadt, fakó tudósítás. Duiganból hiányzik a légkör iránti érzék. Filmje oly pezsdítő, mintha lelkipásztor hősére hagyta volna a tobzódó bujaság ábrázolását. Almos szirénjeitől akár postajáratban közlekedhetnénk Kirké szigete és Szkülla között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=40