KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Patch Adams

Gyurkovics Tamás

 

Robin Williams, aki döntően kétféle arcot tud vágni: egy gügyét a humoros és egy fájdalmasat a szívszorító jelenetekhez, a film elején még Hunter Adamsként kerül be az elmegyógyintézetbe, hogy öngyilkos hajlamaival megbirkózzék. Pontozással győz, amint rájön, hogy az addig kezelhetetlennek tartott betegekkel a közös nyelv a tréfa, móka, kacagás. Adams, aki egy rögtönzött önismereti foglalkozás során a Patch (Tapasz) nevet veszi föl az új keresztségben, immár a sárgaház falain és a magánélet örvényein túl beiratkozik az orvosi egyetemre. A lélek szenved, és jajgat a test – ismeri föl az öregecske medikus. Egyre terebélyesedő hitvallása szerint a gyógyulás illetve a halál elfogadhatóvá tételének leghatékonyabb módja, ha a betegeket a nevén szólítjuk, szemben a kedveskedő, de némiképp személytelenebb „négyeskével”, és különböző maskarákba bújva, vagy utolsó kívánságaikat teljesítve mosolyt csalunk szenvedéstől cserepes ajakukra. Előbb a gyermekosztály lakóit vidítja föl, aztán az idősebb pácienseknek is segíti átélni második gyerekkorukat, majd a kísérlet csúcspontjaként az utolsó stádiumában „ki-tudja-miért-búslakodó” hasnyálmirigy rákossal érteti meg, hogy nem is olyan nagy dolog a halál. A mi ellenszenvünk mellett Patch kivívja a dékánét is, viszont elnyeri a gyönyörű, ám egy pedofil sok év előtti zaklatása miatt frigiddé lett Carin szívét.

A huncutsággal gyógyító ingyenkórház engedély nélküli praxisáért beperelik, kis híján kirúgják az egyetemről, ám a Holt költők társaságából kifénymásolt szolidaritási jelenet megnyitja számára a doktori cím felé vezető utat. Carin tragédia áldozata lesz, Patch önmagát vádolja, míg a környezete a „Semmiről sem tehetsz, te csodálatos ember vagy…”-kezdetű népdallal csitítja. A „megtörtént eseményeken alapuló” Patch már-már odahagyná hétköznapi csodái helyszínét, amikor egy pillangó, amiről a néhai Carin oly sokat mesélt, rászáll a szívére – az Úr szava, ugye –, Patch meg, ez a derék mókamiki, visszafordul, hogy valahol a Nagy Vízen túl most is minden reggel a mi üdvünkért ébredjen, értünk, betegeskedő boldogtalanokért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4438