|
|
|
Láttuk mégAmerikai história XNevelős Zoltán
A cím egy magánkurzusra utal, amelyet a színesbőrű iskolaigazgató személyesen tart Hitler-imádó tanítványának, és ez a címe annak a házidolgozatnak is, amelyben a fiú felidézi, hogyan is került neonáci csoportjába. Bátyja, az ünnepelt tolvajölő ugyanezen a napon hagyja el a börtönt, ahol bizony történt vele egy-két dolog, ami elgondolkodtatta. A történet a két fiú fekete-fehér flashbackjeivel kerekedik egésszé.
A film a botrány porfelhőjében közelített bemutatója felé; nem a témája, hanem rendezőjének temperamentuma miatt. A reklámfilmes fenegyereknek számító angol Tony Kaye ugyanis zokon vette, amiért a New Line vezetői saját elképzelésükre formálták első játékfilmjét. Kaye a hollywoodi sajtóban fizetett hirdetésekben adott hangot nemtetszésének, majd le akarta vetetni nevét a filmről; az Amerikai Rendezők Egyesülete azonban figyelmeztette, hogy e kettőhöz egyszerre nincs joga, így Kaye most saját céhe ellen indított pert.
Azt, hogy a filmnek pontosan mely részeit érinti az alkotók nézeteltérése, nem tudom, de annyi biztos, lehetne rajta csiszolni. Az elevenbe vágó témát, a mások életmódjával szembeni erőszakos türelmetlenséget ez a film képes nem egyoldalúan – a (faj)gyűlölet ritkán egyoldalú – és ettől különösen átélhetően bemutatni. Ezért kár azokért a pillanatokért, amelyekben az ábrázolás módja nem tetszik.
A szituációk hitelesek, a képek ütnek, az alakítások, különösen a bátyot játszó Edward Nortoné, még sokáig velünk marad. Olykor csak egy hajszálon múlik, ha elromlik egy jelenet, olyasmin, mint a hatásvadászatba hajló belassítások, néhány helyzet zavaró leegyszerűsítése és főként a tanulságot szájbarágó záró-monológ. A dráma ettől azonban még működik, a gyűlölet témájához illően a fordulatokat nem annyira a logikus szükségszerűség, mint inkább a kiszámíthatatlan, irányt vesztett indulat vezérli.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1747 átlag: 5.31 |
 |
|
|
|
