KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Világok arca – Baraka

Schubert Gusztáv

„Az élet nem nagy vigalom sehol, de ámulni lehet...” Ekkorát, mint itt persze leginkább csak a moziban. Nincs az a magyar pénztárca (ma még!), amelynek birtokában így körbebámulhatná valaki a világok arcát Luxortól Angkorig, Amazóniától a hindu hegyláncokig. Turistavirtus persze volna, mi más is lehetne ma egy kétgyermekes, bő negyvenes, elvált magyar asszonyka legesleggyötrőbb vágya – olvasom –, mint a rohadt életben egyszer még eljutni a Kanáriákra. Világpolgárnak érzem, ó, Ádám, magam!

Ami persze nem színtiszta élvezet, mint volt ó-Hollywood idején, amikor még gondos maszkmesterek sminkelték simára a világ ősöreg arcát. A Baraka rafináltabb századvégi turistamagazin, tévéhíradókon edzett nézőknek készült körpanoráma, sok-sok magasztos és ritka pillanattal, sok-sok megrendüléssel, az ipanemai plázs aranyhomokját a favelák bűze lengi be, az égi felhőfolyamok a Gangesz mocskos habjaival vegyülnek, a kamera világunk 77 csodája mellé Auschwitz cipőhalmait és a kambodzsai vérmezőket is odaidézi. Így gömbölyű.

Angyali üdvözlet a Sky Channeltől: a „kizökkent világ” mára visszazökkent. Te is lehetsz világpolgár... tizenöt percre, míg belenézel a CNN-be. Hogy Világ nincs, nem volt és – épp a világpolgári optimizmus fényességében – egyre kevésbé látszik lenni? Az ember tragédiája, nem a tévénézőé. A világ az... ami adásba megy. És nincs adásszünet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=665