KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Emil, a komédiás

Koltai Ágnes

 

Bob Fosse méltán sikeres Kabaréján felbuzdulva Joachim Hasler is a könnyed szórakozás és felejtés világában, a kabaréban ábrázolja a fasizmusba rohanó Németországot. A film cselekménye – bevallatlanul – Alfred Döblin ismert regényére támaszkodik. Emil Damaschke életének néhány mozzanata kísértetiesen hasonlít Franz Biberkopféra, a Berlin,Alexanderplatz főhősére. Az első világháborút követő infláció, munkanélküliség Németországában Emil, a „művész” biztos pénzkereseti forrásának elvesztése (a kabaré, ahol dolgozott, gazdát cserél, s új főnöke nem alkalmazza) és megalázó munkák után zöldségkereskedők mellé szegődik. De mint Franz Biberkopf társai, úgy az övéi is jól jövedelmező lopással foglalkoznak a fáradságos kereskedés helyett,s egy útjuk során Emilt is letaszítják a robogó kocsiról. Szerelmét, Idát is úgy veszti el, mint Biberkopf: bosszúálló vetélytársa megöli. Emil éppoly naiv és tudatlanul hiszékeny, mint Döblin hőse, neki is ez lesz a veszte.

Amíg a film Döblin nyomdokain halad, viszonylag érdekes. Hasler kismesterhez illő igyekezettel követi a regény cselekményét, illetve építi bele kabaréjának mindennapjait. Történelem-magyarázata, a fasizmus térhódításának, emberi-pszichológiai motívumainak ábrázolása azonban felületes és hiteltelen. A kabaré egykori tulajdonosai és társai közönséges bűnözők, akik gyorsan és látványosan barna egyenruhát öltenek, antiszemiták és kommunista-gyűlölők lesznek, mert a mulatót egy zsidó bankár megvásárolta.

Hasler fasizmust példázó figurákká „növesztette” őket anélkül, hogy a lumpenelemek és a kispolgárok fasizálódásáról bármi lényegeset elmondott volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7283