KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Két tűz között

Fáber András

Mi az érdekesebb? Ha egy emberről váratlanul kiderül, hogy mindenre elszánt titkos ügynök, vagy ha egy mindenre elszánt titkos ügynökről váratlanul kiderül, hogy ő is érző ember? Ha egy családi vígjáték kémdrámába torkoll, vagy ha egy kémdráma családi vígjátékba csap át?

James Cameron és csapata némi habozás után alkalmasint úgy döntött, hogy nem dönti el a dilemmát, így aztán filmjükben – a régi sajtó-anekdotára utalva – a kutya is megharapja a postást, és a postás is a kutyát.

Ennek megfelelően filmjük műfaji meghatározása ez lehetne: vidám családi kémdráma.

A nukleáris terrorizmus elhárításával foglalkozó szigorúan titkos kormányhivatal szuperügynökét a terminátorként már több ízben kipróbált volt osztrák bodybuilder, Arnold Schwarzenegger alakítja némi bumfordi bájjal (szerepformálási képességeit e téren már a Vörös zsaruban megcsillogtatta), kíváncsi és kalandvágyó élete párját pedig Tony Curtis lánya, Jamie Lee Curtis játssza (látszik is rajta, hogy feltehetőleg a Minden lében két kanál folytatásainak szorgalmas nézője volt gyerekkorában). A filmen mindenesetre lehet nevetni (gyakran olyankor is, ha valamelyik szereplő – természetesen a gonosz terroristák közül – felfordul; a „meghal” szó itt túl eufemisztikus volna). Már alig várjuk a werkfilmet, amelyből majd kiderül, hány ezer vaktölténypatron és hány hektó marhavér fogyott el a forgatás során, a zsöllyéből nézve azonban a pirotechnikusok és a kaszkadőr-csoport munkája illúziót keltő. „Embert is öltél?” – kérdezi az ara. „Azok mind gonoszak voltak” – felel a férj. Mit mondhatunk erre? Talán azt, amit a filmben feltűnő egyik teherautó oldalán (így, magyarul) a felirat: „EZ VAN”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=753