KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Férfias idők

Csala Károly

A férfias idők, természetesen, riasztó idők voltak a nők számára. Meg egyik-másik férfi számára is. Folklórként tanuljuk, hogy hajdanán itt is, ott is szokás volt a vérbosszú éppúgy, mint a lányrablás. Ilyen környezetről és ilyen korról szól Eduard Zahariev filmje: nem teszi idézőjelbe a „férfias” jelzőt, de úgy érti. Megpróbál behatolni ebbe a szigorú szokások által korlátolt világba (amelynek maradványai ma is élnek a Balkán egyik-másik zugában), hogy belülről mutassa ki ellentmondásait. Másfelől az egészet fölfoghatjuk úgy, mint a szerelem és a szenvedély örök drámáját, nemzedékek összeütközését. Csakhogy az ilyen fölfogáshoz romantikus világszemlélet szokott párosulni, s ez az, ami végképp hiányzik Zahariev művéből. Nikolaj Hajtov remek novelláiból aprólékos realista módon teremt markáns képi világot, majd – amikor már úgy véljük, hogy százszázalékosan „értjük”, mit is akar a rendező – egy jókora csavarintással a kisrealista ábrázolástól messze-messze eső sorstragédia vonalvezetésével hoz bennünket zavarba Zahariev: gondolkoztat el azon, vajon mennyi ebből a történetből a múlt, s mennyi a ma is érvényes, a jelen?…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7955