KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nagy Kommunista Bankrablás

Barotányi Zoltán

 

A román Alexandru Solomon dokumentumfilmjének címe ezúttal tökéletesen árulkodó – a 75 perces alkotás beszámol Románia végtelennek tűnő sztálinista-totalitárius történelmének egyik legrejtélyesebb epizódjáról, a Román Nemzeti Bank pénzszállító autójának kirablásáról, az azt követő nyomozásról, a perről, no meg a megtorlásról. Mindehhez a szokott dokumentumfilmes eszközökön túl rendelkezésére áll egy igencsak konkrét történeti emlék: a Rekonstrukció című korabeli propagandafilm, amit a legfelsőbb pártvezetés instrukciójára, intenzív szekus kontroll mellett vettek fel – a vádlottak lelkes közreműködésével, akiknek ezért cserébe büntetésük enyhítését ígérték, amiből persze egy szót sem tartottak be (ahogy az a kirakatperek történetéből oly ismerős). Az alkotók kérdése mindenekelőtt az, hogy lehetséges-e az igazság kiderítése egy olyan közegben, ahol ennek a fogalomnak nincs is értelme. Még a sztálinista alapon klónozott kelet-európai bábállamok között is létezett egy abszurditási hierarchia – ebben alighanem Románia állt az élen, elvégre az életben maradt szemtanúk, szekusok és filmesek vallomásaiból olyan világ képe rajzolódik ki, ami még a Rákosi-kor társadalom- és politikatörténetének (továbbá az erre épülő folklórnak) ismeretében is meghökkenti a nézőt. Solomon-ék pontosan teszik fel a kérdést: mit is kezdhetett volna néhány magánember több millió lejjel – abban az időben, amikor a pénzt egyáltalán nem lehetett semmire elkölteni – pláne az azonnali lebukás veszélye nélkül. És végül kirajzolódik a vizsgálati koncepció, amelynek tökéletesen megfelel az összeszedett vádlottak szociológiai pozíciója: valamennyien zsidó származású, értelmiségi hátterű (alkalmanként ex-csekista) párttagok, akik úgymond cionista szervezkedésre használták volna a pénzt – ezt is ismerjük: akkoriban éppen a román párt zsidótlanítása (és magyar-mentesítése) volt soron. S ezzel szemben ott áll a csak zártkörű vetítésen bemutatott Rekonstrukció című ávós akciófilm, amelyben a vádlottak mindenféle ideológiai háttér nélküli lumpenek és paraziták. A vádlottak rég halottak, mi pedig csak az elénk tárt verziók egyforma hamisságát érzékeljük – s ezt talán a film legfőbb erényeként is felfoghatjuk – miközben abban a tekintetben is teljes bizonytalanságban maradunk, hogy egyáltalán megtörtént-e a legendás rablás vagy sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8528